Sorstársi közösség segíti a „korán érkezőket”

A koraszülöttek világnapja, november 17-e a korábban érkező babákról, a kórházakban a picikért küzdő orvosokról és ápolókról, valamint azokról a szülőkről szól, akik elkeseredve figyelik kicsiny gyermeküket az inkubátor mellett állva. A magyar egészségügy erőfeszítéseinek köszönhetően csökkent a csecsemőhalandóság hazánkban, és a későbbi maradandó szövődmények gyakoriságát is sikerült visszaszorítani. A koraszülöttek ellátásában és a családok támogatásában azonban nem csupán az egészségügy vesz részt, hanem a Koraszülöttekért Országos Egyesület (Kore) is, melynek tagjai koraszülött gyermekeket nevelő szülők. Az ő küldetésükről és a szülők megpróbáltatásairól Földvári Nagy Zsuzsannával, a Kore elnökével beszélgettünk.

A sorstársi közösség ereje

Elmondta, kislánya 2007-ben a 26. héten, mindössze 610 grammal jött a világra, és akkor segítség nélkül nagyon egyedül érezte magát.

– Az intenzív osztályon sírdogáló édesanyák hasonlóan érezték magukat. Amikor hazatértem a gyerekemmel, és magamhoz tértem a sokkból, elhatároztam, valamit tennem kell, hogy az utánam érkezők ne legyenek olyan nehéz helyzetben, mint amilyenben én voltam. A támogatás, a sorstársi közösség ereje nagyon fontos, az érintettek tudják, milyen érzés, amikor lekerül a lélegeztetőgépről a gyerek, és azt is, mire gondolok, amikor azt mondom: a kicsi végre légköri oxigént kap. Mindezt közösen meg tudjuk beszélni, és ez a kapcsolat nagyon sokat segíthet a szülőknek – ismertette a kezdeteket az egyesület elnöke, majd hozzátette: koraszülöttségről a várandósság 24–37. hete között beszélünk.

– A születés időpontjától függ, mennyi segítségre van szüksége egy babának: a 30. hét előtt általában lélegeztetésre szorul a pici, intenzív osztályon kell ápolni ahhoz, hogy életben maradjon, és fejlődni tudjon. A koraszülöttek inkubátorba kerülnek, infúziót kapnak, és az orvosok számos speciális eszközzel igyekeznek a méhen belüli környezetet pótolni, hogy a csecsemő fejlődhessen, és elérje azt a súlyt, amivel hazaengedhetik – ismertette a korábban érkezett gyerekek ápolását Földvári Nagy Zsuzsanna, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az orvostudomány nagyon sokat fejlődött az elmúlt években. Régen a koraszülés határa a 28. hét volt, néhány éve ezt levitték 24-re, és ma már a 25. héten született gyermekeknek is jó esélyük van a túlélésre.

A családoknak otthon is szükségük van segítségre, a Kore nemrég indította el azt a kezdeményezést, amelyben ingyenesen kölcsönzik a családoknak a pici babaruhákat.

– Ezeket nagyon nehéz beszerezni, és meglehetősen drágák, ezért egy két hónapra elegendő kezdőcsomaggal támogatjuk az érintett szülőket. A koraszülött intenzív osztályokat olyan apró pelenkával látjuk el, amely ideális a 600–800 grammos piciknek, s mindezt ingyenesen biztosítjuk számukra – tudtuk meg Földvári Nagy Zsuzsannától, aki a koraszülöttek fejlesztéséről is beszélt.

Szakorvos segíti a fejlesztést

– A 32. hét előtt született gyermekeknek szükségük van fejlesztésre: az intenzív osztályról kikerülve egy fejlődésneurológus szakorvos vizsgálja meg őket, és meghatározza a fejlesztés irányát. A babáknál az értelmi és mozgásfejlesztés az elsődleges, de figyelni kell a látásukat, hallásukat, viselkedésüket és szociális érésüket is. A különféle fejlesztési módszerekről a honlapunkon tájékozódhatnak a szülők – emelte ki Földvári Nagy Zsuzsanna.

A szülők megpróbáltatásairól Patkó Éva mesélt lapunknak. Elmondta, az ikrei sokáig az intenzíven voltak, gond volt a hallásukkal és a látásukkal is, de szerencsére ma már egészségesek.

– Hetente kétszer-háromszor jártunk vissza rehabilitációra, még ma is vissza kell mennünk bizonyos időközönként. Mozgásfejlesztésre is jártunk, ahol elválasztották egymástól az ikreket, hogy ne befolyásolják egymás fejlődését. A különféle fejlesztésekre csak kocsival jutottunk el, minden percemet a gyermekeimre fordítottam – idézte fel a kezdeti nehézségeket az anyuka, hozzátéve, a legtöbb támogatást a védőnőtől és a kórházban dolgozó orvosoktól kapta.

Patkó Éva azt is elmondta, a ruhát, a speciális cumisüveget és a falatnyi pelenkát nagyon nehéz beszerezni, sok ismerőst felkeresett, mire sikerült mindent megvásárolni.

– Egy pesti ismerősömtől kaptam meg a ruhákat, melyeket a mai napig őrzök, hátha később valakinek szüksége lesz rájuk. Az ikrek már hat­évesek, sikerült utolérniük kortársaikat, de az óvodában még járnak különböző fejlesztésekre – zárta gondolatait az anyuka.

MI