A valós értékek bemutatása a fontos

Érzékenyítő sajtótájékoztatót tartott a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete hétfőn délelőtt. Az esemény moderátora dr. Csiky Nándor, a Nyíregyházi Egyetem oktatója volt.

Párbeszéd kezdeményezése

– Ez egy innovatív kezdeményezés – mondta dr. Csiky Nándor. – Szeretnénk, ha elkezdődne egy párbeszéd a médiumok és a fogyatékossággal élők között, annak érdekében, hogy minél reálisabb képet kapjon a társadalom a látássérültekről – folytatta a szakember. A Nyíregyházi Egyetem oktatója kitért arra, hogy a látássérültek közé tartoznak a vakok, az aliglátók, a gyengénlátók és a kapcsolt fogyatékossággal – például mozgás- vagy hallássérült – élők. A vakok leginkább tapintás és hallás útján informálódnak, használják a fehér botot, vagy igénybe veszik vakvezető kutya segítségét.Az aliglátókra ugyanezek érvényesek, ők viszont ritkábban használnak fehér botot. A gyengénlátók szemüveget hordanak, nekik általában nincs szükségük egyéb segítségre. – Mi azt szeretjük, ha látássérülteknek hívnak minket – árulta el lapunknak Nemes-Nagy ­Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke.

– Mi is a társadalom részei vagyunk, nem pedig csodabogarak. Nincs külön világunk, az, hogy valaki látássérült, nem betegség, hanem egy állapot. Többször találkozom a sajtóban velünk kapcsolatban olyan kifejezésekkel, hogy látáskorlátozott, fogyatékkal élő, vakot vezető kutya. Ezek helytelen szóhasználatok, a helyes kifejezés a fogyatékossággal élő, a látássérült, a vakvezető kutya.

Nemes-Nagy Tünde azt is bemutatta, miként zajlik a helyes kommunikáció egy látássérülttel.

Látó-vezető technika

– Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy ránk figyeljen, akkor egy finom érintéssel lehet a látássérült tudomására hozni, hogy vele szeretnénk beszélni. Ha olyan helyen találkozunk vele, ahol még nem járt, akkor érdemes a látó-vezető technikát alkalmazni, azaz megkérjük a látássérültet, hogy fogja meg a ka­runkat, és egy kicsit előtte járva vezessük, és folyamatosan közöljük előre, ha valamilyen akadállyal találkozunk. Ha leültetjük, mutassuk meg neki az ülőfelületet. Vannak teljesen felesleges kérdések, mint az, hogy miért nincs minden látássérültnek vakvezető kutyája. Például azért, mert nincs szüksége rá. Vagy a másik ilyen sztereotip kérdés: nektek jobb a szaglásotok és a hallásotok? Egyáltalán nem, csupán vannak hely­zetek, amikor jobban támaszkodunk ezekre az érzékelési formákra. Rengeteg téves elképzelés övezi a lá­­tás­sérülteket, amelyeket jó lenne száműzni, és ebben je­lentős szerepe lehet a sajtónak, hogy miként írnak, beszélnek rólunk. Minket nem sajnálni kell, hanem a valós állapotunkat, értékeinket, erősségeinket kell bemutatni – tette hozzá Nemes-Nagy Tünde.

JG