2020.09.05. 18:27
Honvédkő a keleti kapuban
Az Ojtozi-szorosban viharos történelmünk hőseire emlékezteti minden a székelyföldi vándort.
A településről az Ojtozi-szoros felé vezető országút mellett magasodik a 3 éve kívül-belül felújított római katolikus templom
Fotó: Galambos Béla
– A Gábor Áron szülőházáról nevezetes Berecktől 7 kilométerre, 866 méter tengerszint feletti magasságban van a történelmi nevezetességű Ojtozi-tető, a Nemere- és a Berecki-hegység északi részén átvezető kárpáti hágó.
A tetőnyeregből Moldvába leereszkedő Ojtoz-patak alakította ki az Ojtozi-szorost, amelyet könnyű átjárhatósága miatt a Kelet kapujaként is emlegettek Magyarország-szerte. A hágót övező hegyek viszonylag alacsony nyergén bukik át a székely által pokolba kívánt – a szóbeszéd szerint: „Nem erre, arra fújjál” – nemere szél, amely Keletről mindig fagyos hideget és utakat eltorlaszoló hóviharokat hoz a Felső-háromszéki-medencébe.
Hármas halom
A szorosba Ojtoz településen át vezet az út, amelynek bal oldalán az itt kisebbségben élő moldvai csángók hitének megfelelő, római katolikus templom emelkedik. A templom falán kőtábla, rajta Pittino Anselmo kőfaragó vésője nyomán olvasható: „Javíttatták a 13. és 14. ezredbéli népfelkelők és a velük volt csendőrök 1915.”
A templommal átellenben, az út jobb oldalán egy magánház kertjének fái alatt húzódik meg az 1940–44 közötti országzászlótartóként megépített hármas halom, amely előtt magyar turistaként lehetetlen elérzékenyülés nélkül a történelmünkön elmerengeni.
Az Ojtozi-szoros ugyanis sokat látott, stratégiai kapuja volt mindig is Erdélynek. Itt tört be hozzánk – hajdanában – tatár és török, áthaladt rajta Mátyás király, Bem József. Véres harcok színhelye volt a völgy az osztrák–török háborúban, az 1848–49-es szabadságharc idején, de a két világháborúban is.
Torokszorító élmény
Az ojtozi csata 100. évfordulójára, valamint a nagy háborúban a hazát itt, az ezeréves határon védő soproni hősökre is emlékeztek az idezarándoklók 2017. augusztus 16-án. A Keleti-Kárpátokban fekvő Ojtozi-szorosban ugyanis, a történelmi Magyarország akkori legkeletibb pontján, a soproni 18-as honvéd gyalogezred hősies helytállással, hatalmas veszteségek árán védte a hazát véres küzdelemben. A berecki önkormányzat és hazánk csíkszeredai főkonzulátusa közös szervezésében természetesen a hűség városát is meghívták a centenáriumi eseménysorozatra. Azt a Sopront, amely hatalmas áldozatot hozott a csatában hősiesen helytállva, és amely fontosnak tartotta ojtozi hőseinek emlékét ápolni, nekik 2007-ben a románok által 1919-ben lerombolt „Honvédkő” helyén újra emlékművet állítani az ojtozi templomkertben.
A három évvel ezelőtti centenáriumi ünnepségen pedig emléktáblát helyeztek el a templom falán az Ojtozi-szoros térségében 1916–17-ben harcolt és hősi halált halt magyar katonák emlékére. A tábla jele, de üzenete is a hazaszeretetben, nemzetszeretetben megnyilvánuló erkölcsi erőnek és az összetartozás érzésének. Ez az üzenet szorítja a vándor torkát, ha megérinti a legkeletibb kapu hőseinek Honvédkövét, s tisztelete jeléül odaköti a többi mellé a maga nemzetiszín szalagját.
GB
Véres harcok színhelye
Az Ojtozi-szoros 1916 őszén, a román betörés idején vált hadszíntérré, amikor a kárpáti hadműveletek folyamán az osztrák–magyar és német csapatok kiűzték Erdélyből az oda betörő románokat. A hegygerinceken hosszú és véres harcok dúltak 1916–1917-ben. Maga a szoros és a vízválasztó Magyaros-tető többször is „gazdát cserélt”. A hadtörténelem három ojtozi csatát tart számon, melyek közül az utolsót 1917 augusztusában vívták az osztrák–magyar és német katonák a románokkal és a segítségükre érkezett oroszokkal. Ezt követően a legyőzött Románia fegyverszüneti megállapodás megkötésére kényszerült, Erdély pedig a honvédeknek hála még egy rövid ideig magyar föld maradhatott – írja a www.magyarpatriotak.hu ojtozi haditemetővel foglalkozó írásában.
