Lélekmegújító belső út

– Minden eddiginél jobban vágyunk rá, hogy megújítsuk lelki-szellemi és spirituális erőnket pünkösdkor. Ránk fér, hiszen a koronavírus-járvány sokaknak jelentett megpróbáltatásokat.

– A krízis tanítani is akart bennünket: többre, jobbra, emberibb életre – vezette fel ünnepi gondolatait Felföldi László. A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház római katolikus plébánosa kiemelte: az egyházi ünnepek méltó megünnepléséhez elengedhetetlen a közösségi, liturgikus tér, de ne feledjük el, hogy a lényeg mindig a lelkekben történik.

– A járvány miatt a liturgikus élet átkerült a templomokból az otthonokba. Az egyház élete, tevékenysége pedig annyit ér, amennyit a hétköznapi életben, az otthonokban, a családi asztalnál megélnek a Krisztus-követő tanítványok, hívek. Ezért ez az időszak az önmagunkra ébredésnek, a személyes lelki életünknek a nagy megmérettetése is volt, de úgy gondolom, hogy a veszteségek, szenvedések mellett sokkal többet nyertünk, és ezek az „ajándékok” a személyes életünk, a családok és a közösségek javát szolgálják – fűzte hozzá Felföldi atya.

Nem térhetünk vissza a régihez

– Úgy gondolom, és úgy érzem, hogy nem szabad a járvány előtti életünket folytatni, be kell építenünk azt a fajta lelki többletet, amire az elmúlt hónapokban rátaláltunk, s amitől gazdagabbak lettünk – hívta fel a figyelmet a változás lehetőségére a plébános, aki bízik abban, hogy mindenki megtanulta a maga leckéjét.

– Egyrészt mindannyian felismerhettük, hogy a megszerzett tudásra, a korlátok nélkül élő, mindent megtehető, önmagára oly büszke ember pillanatok alatt megtapasztalhatja gyengeségét, kiszolgáltatottságát. Másrészt ebben az időszakban nagyon sokakban felébredt az egymásra való odafigyelés belső igénye. Így az önző, „csak én vagyok fontos” szemléletből, visszataláltunk az embertárs, az idősek, a gyerekek védelmének, szolgálatának valódi öröméhez – fejtette ki az atya.

– Hiszem, hogy nagyon sok családban új, sokkal nagyobb értéket kapott, és megtermi gyümölcsét az „otthon lenni és együtt lenni” valósága.

– Az emberiség életben maradásának ugyanis nem csupán egy lehetősége és alternatívája a család, az egymást védő, segítő közösségi élet, hanem az egyetlen lehetséges útja is.

– Minden más megoldás nagyon mély szenvedésekkel jár, és beláthatatlan következményeket von maga után. Erre kell most ráébrednünk, és ezen az úton kell másokat is magunkkal vinni – s ezzel arra utalt a plébános, hogy krízishelyzetben más lesz az emberek fejében a „fontossági sorrend”, mint békeidőkben, és nem csak a saját érdekei, a fogyasztás hajtja, hanem jobban odafigyel a segítségre szorulókra, a körülötte élőkre.

– Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, az egyház közösségének, elindulásának, újra és újra ránk váró megújulásának az ünnepe.

– Most is így várjuk, így készülünk pünkösdre, hogy ebben az új helyzetben a Szentlélek belső üzenetével megtaláljuk utunkat, Isten akarata szerinti feladatunkat, mert jövőt és szép életet csak az isteni szándékban találhatunk és élhetünk – zárta gondolatait Felföldi László római katolikus plébános.

KO