Fél évszázada kezdődött a Szamos-közi árvízkatasztrófa

A Tisza és mellékfolyóinak rendkívüli árvize pusztított megyénkben ötven évvel ezelőtt. Sokak emlékezetében valószínűleg élénken élnek még az események, akár érintett, helyi lakosként, rokonként, a védekezésben részt vevőként, a kitelepítetteket befogadóként, a bajbajutottaknak adományokat felajánlóként vagy kortársként élte át ezt az embert próbáló időszakot.

Az addig feljegyzett árvizek közül mind hevesség, mind tartósság, mind pedig a tetőző értékek szempontjából rendkívüli árhullám vonult le akkor a Tiszán és mellékfolyóin – bocsátotta előre Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) igazgatója.

Milyen előzményei voltak az árvíznek?

Hidrometeorológiai szempontból a hosszú őszi szárazságot 1969–ben csapadékban gazdag tél, majd tavasz követte. A vízgyűjtőkben jelentős hótömeg halmozódott fel, és március első felében kisebb, majd a második felében már tekintélyes hóolvadásos árhullám következett. Közvetlen előzményként újabb csapadékhullám jött május 12. és 13. között.

Akkor egy nap alatt helyenként 150-180 mm esett az erdélyi vízgyűjtőn, ez a 2,5 milliárd köbméter víztömeg körülbelül a Balaton víztérfogatának felel meg.

Mindezek rendkívüli helyzethez vezettek, hiszen az ismétlődő áradások miatt a telt medrek nem tudtak kiürülni, s az árhullámok egyre magasabb kezdeti szintről indultak.

Hogyan védekeztek?

A minden addigi rekordot megdöntő árhullám egy nap alatt érkezett megyénkbe, így nagyon rövid volt az időelőnyünk. Az árhullám magassága a töltéskorona felett helyenként elérte a fél méteres magasságot. A tetőző vízszint a Szamos határszelvényében a korábban mért legnagyobb vízszintet 159 cm-rel haladta meg. A Szamoson és Túron folyónként közel 22 km hosszon védekeztek, nyúlgátakkal magasították a töltéseket. A Felső-tiszai védekezésben 180 km-en volt valamilyen beavatkozás.

A védekezők csúcslétszáma meghaladta a 12 ezer főt.

Szakembereink folyamatosan nagy erőkkel dolgoztak a töltésszakadásoknál, s azokat gyorsan el tudták zárni, majd a vízvisszavezetést is jól megoldották. A vízügyes kollégák irányításával példás összefogás valósult meg, a katonaság az elejétől együtt vett részt a lakossággal az eredményes mentési munkálatokban.

Mekkora károk keletkeztek megyénkben?

A Tisza-Szamos-köz helyzetét – a nábrádi és tunyogmatolcsi gátszakadás mellett – döntően a Szamos romániai szakaszán történtek határozták meg, ugyanis a folyó jobb parti gátja több helyen átszakadt, és az országhatáron a víz a beömlött a két folyó közébe.

A magyar területen a gátszakadások következményeként a Tisza-Szamos-közben és a Szamos-Kraszna-közben összesen 437 négyzetkilométer került víz alá. Az ár elöntött 43 települést, több mint 35 ezer lakost kellett kimenekíteni, illetve kitelepíteni. A kiömlött 390 millió köbméter vizet megfeszített munkával négy hét alatt sikerült visszavezetni a folyókba.

Az elöntött területen mintegy ötezer lakás – főleg vályogépületek – tönkrement, további négyezret pedig helyre kellett állítani. Komoly kár keletkezett a középületekben, ipari létesítményekben és az infrastruktúrában is. Jelentős háziállat-állomány pusztult el, s a vadállomány is megszenvedte azt az időszakot.

Mi jellemezte a helyreállítást, az újjáépítést?

Elsődlegesen a fedél nélkül maradt családok számára biztosítottak ideiglenes elhelyezést és ingyenes étkezést. Elkészült 47 község rendezési terve, 1970 júniusa és decembere között több mint 7500-an dolgoztak az újjáépítésen. Több mint 70 ezer vagon építőanyagot szállítottak a helyszínre. Új lendületet kapott a megye közműves vízellátásának fejlesztése. Kiépült 21 településen az ivóvízhálózat, így közel 30 ezerrel emelkedett az ellátott lakosok száma, Fehérgyarmaton pedig csatornamű és szennyvíztisztító létesült.

Hogyan hatott mindez térségünkben az árvízvédelmi fejlesztésekre?

Az 1970-es katasztrófa után, annak tapasztalatai alapján nagyarányú árvízvédelmi fejlesztések indultak el megyénkben – intenzív ütemben. Ilyen volt a Szamos-Túr-közi zárógát megépítése 32 km-en, a Szamos töltésfejlesztése közel 100 km-en és a Szamos-Kraszna-közi tározó megépítése. Látványosan fejlődött a távmérő rendszer, a hírközlés, az előrejelzés, jelenleg a Tisza-Túr közi-tározó épül.

Hogyan emlékeznek az eseményekre a koronavírus miatti veszélyhelyzet idején?

A heroikus küzdelem emlékére szakmai tudományos emlékülést szervezett a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, a Vízügyi Tudományos Tanács, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a FETIVIZIG és a Magyar Hidrológiai Társaság május 14-ére, azonban a rendezvény a veszélyhelyzet miatt sajnos elmaradt. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a Felső-Tisza Híradó című szakmai kiadványunk különszámaként megjelentessük az előadást, amelyet dr. Szlávik Lajos professor emeritus, a FETIVIZIG egykori igazgatója készített.

Mind a magam, mind a kollégáim nevében azt kívánom az utánunk jövő nemzedékeknek, szakembereknek és a folyók mentén élőknek, hogy ne kelljen többé hasonló volumenű problémával szembesülniük.

Nádasi Zoltán