Tizenhárom almafából egy a tarpaiaknak jutott

Wass Albert 13 almafa című kisregényéből készült színművet mutatja be március elején a budapesti Nemzeti Színház.

A színház vezetése ebből az alkalomból úgy határozott, a trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából összesen 13 almafát ültetnek el az országban.

Ebből egyet a fővárosban, a többit hazánk 12 határmenti településén: Somoskőújfaluban, Balassagyarmaton, Tompán, Kelebián, Újszalontán, Dunaszigeten, Magyarszombatfán, Berzencén, Sátoraljaújhelyen, Gyálaréten, Nagylakon és Tarpán.

A beregi településre Rácz József színművész hozta el a regényben is szereplő Pónyik-almát.

Az ünnepségen a helyi iskolások mellett jelen volt egyebek mellett dr. Tilki Attila, a térség országgyűlési képviselője és Szécsi Szabolcs, Tarpa polgármestere is.

Az ünnepi beszédekben elhangzott: az almafa a túlélés szimbóluma, azé a túlélésé, ami a magyarságot évszázadok óta jellemzi.

Az összetartozás fája

– Még az év végén kaptuk a megkeresést a budapesti Nemzeti Színháztól – mondta érdeklődésünkre Szécsi Szabolcs.

– Nagyon megtisztelőnek tartottuk, hogy a tizenkét település közé Tarpa is bekerült.

Talán annak is köszönhetjük mindezt, hogy a mi településünk egyrészt elválaszthatatlan a Kárpátaljától, másrészt már évtizedes hagyomány, hogy minden évben megünnepeljük a nemzeti összetartozás napját.

A 2019-es Rákóczi emlékév kapcsán is köthetőek vagyunk a nemzeti összetartozáshoz, hiszen Esze Tamás szülőfaluja elválaszthatatlan a Rákóczi-szabadságharctól, a hazaszeretettől.

Aki akar, megmarad

Szécsi Szabolcs elmondta, a szabadságharc 300. évfordulója alkalmából már ültettek emlékfát Tarpán 2011-ben, így a mostani emlékfát annak a közelében helyezték el.

Ezt a fát nem magunknak, hanem a tarpai gyerekeknek és az őket követő nemzedékeknek ültettük, hogy bennük is tudatosodjon: a legfontosabb a nemzeti összetartozás.

Rácz József hozta Tarpára az almafacsemetét. A színművész szinte hazaérkezett, hiszen a közeli Benén látta meg a napvilágot.

– Tarpára megérkezve hallottam az iskola előtt, hogy néhány gyerek ukránul beszélget – mondta Rácz József.

– Nem lepett meg, hiszen tudom, Kárpátaljáról sok gyerek jár át Tarpára az itteni fociakadémiára és itt is tanulnak. Számukra a magyar mellett az ukrán is megszokott nyelv, ahogy annak idején számomra Ukrajnában, vagy ahogy jobban szerettem akkor is mondani, Kárpátalján természetes volt a magyar nyelv használata.

– Ma sem könnyebb és nem is nehezebb magyarnak lenni Kárpátalján mint évtizedekkel ezelőtt. Nem ezen múlik a magyarság. Aki akar, megmarad magyarnak, éljen bárhol. Hogy miként lehetne meghatározni a 13 almafa műfaját?

Elég műfaj Trianon maga, ez mindent meghatároz. Ez egy sorstragédia, hogy egy döntés elválasztott egymástól családokat, ismerősöket, határt húzott települések közé. Olyan határmenti településekre hoztuk el az almafákat, ahol közvetlenül élték át Trianon fájdalmát, következményeit.

Tündérkert

Rácz József szólt arról is, hogy az almafa Wass Albertnél is a túlélés szimbóluma. A túlélésé, ami a magyar nemzetet jellemezte évszázadokon át, a nemzeté, ami a trianoni békediktátum súlyos következményeit, a magyar történelem legsúlyosabb próbatételét is túl tudta élni.

Száz évvel Trianon után is élnek és léteznek az elszakított részeken lévő magyar közösségek és van egy virágzó Magyarország. Vagyunk, létezünk.

– A tarpai iskolában is sok kárpátaljai diák tanul – mondta dr. Tilki Attila. – Ezek a diákok péntekenként útnak indulnak és egy határon keresztül jutnak haza a szülőházukba. Ha nem lett volna Trianon, egyszerűen hazakerékpározhatnának úgy, hogy nem kellene az országhatárt átlépniük.

– Tarpa különleges hely, ennek a településnek történelme van. Tarpát Esze Tamás révén a története örökre Magyarországhoz köti. Minden egyes ilyen esemény, mint a mostani, csak erősíti bennem azt a büszkeséget, hogy ehhez a nemzethez tartozom. Büszke vagyok arra, magyar vagyok.

Az almafát Kovács Gyula erdész, a Tündérkert-mozgalom atyja ajánlotta fel a Nemzeti Színháznak. Kovács Gyula több évtizede gyűjti a Kárpát-medence őshonos fáit, ennek egyike a Pónyik-alma, ami olyan népszerű volt, hogy annak idején Bolyai Farkas meghagyta, a sírjára majd ne virágot, hanem Pónyik-almát ültessenek.

A Pónyik-alma

A Tarpán is elültetett Pónyik-alma erőteljesen növő fája későn, de bőven terem. Környezetével szemben nem igényes, de hűvös vidéken, kötött, nyirkos talajon érzi jól magát. Az ilyen viszonyok közt termett gyümölcs tovább tartható el. Érési ideje: november-február. Középnagy gyümölcse jellegzetesen lapított gömb alakú. Vastag héja októberre kisárgul, a napos oldalon esetleg pirossal bemosott. Húsa sárgásfehér, savanykás.

JG