A mindennapi életük része

Balsa. Nem tudná máshol elképzelni az életét a Balsán élő Tóth József, mint a Tisza közelében. Néhány évig hivatásos halászként is dolgozott, majd aztán más megélhetést választott, de a Tiszát nem hagyta magára: kis szerszámos halászatra váltott engedélyt.

Mentőkötél a Bodrogtól

– Valamennyiünket megdöbbentett 2000-ben a Tiszán végigvonuló szennyezés, nagyon aggódtunk a folyó jövőjéért, hiszen itt élünk mellette, a mindennapi életünk fontos része volt akkor is, s lesz mindörökké.

A ciánszennyezés miatt a hatóság nem engedte a halászatokat – pedig akkor a borsodi oldalra is volt engedélyem, mert azt jóval gazdagabbnak találtam halban, mint a szabolcsi oldalt –, majd csak késő tavasszal, kora nyáron voltak engedélyezett próbahalászatok. Nekem vissza kellett adnom az engedélyt, azonban apósom hivatásos halászként végezhetett próbahalászatokat – mondta Tóth József.

– Talán soha nem tudjuk meg a magyarázatát, de apósom soha nem fogott annyi harcsát, mint azon a tavasszal és nyáron. Úgy emlékszem, a legnagyobb kárt a busák szenvedték el, hiszen a sodrásban csordogált a cián, a busa pedig ott szűrte a vizet. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a téli időszak miatt az őshonos halak többsége elvermelve pihent, így tulajdonképpen a szennyezett víz átfolyt felettük.

Ugyanakkor a természetnek nagy szerencséje volt, hogy a Bodrog tiszta maradt. Emlékszem, több százan álltunk a tokaji Tisza-hídon, s jól láttuk, ahogy a téli álomból felriadt harcsák tömegesen vonultak fel az érintetlen Bodrogba, aztán később, a szennyezett víz levonulása után a Bodrog visszapumpálta a halakat.

Leírhatatlan boldogság

– Így utólag úgy gondolom, hogy óhatatlanul is nagy kárt okoztak azok a motorcsónakok, hajók, amelyek Tokaj alatt gyűjtötték össze az elpusztult haltetemeket, mert alaposan felkavarták a folyó vizét, s a sodrásban lévő szennyezést még jobban szétterítették.

Egyébként én úgy tudom, hogy nem sokkal később is volt egy szennyeződés a folyón, akkor is valamilyen nehézfém került a vízbe, de akkor szerencsére egyrészt a sodrásban maradt a szennyeződés, másrészt áradás miatt a folyó szélén tartózkodtak a halak, így nem történt újabb katasztrófa.

– Remélem, a katasztrófa figyelmeztető jel volt a Szamos és a Tisza mellett élő embereknek, hogy jobban vigyázzanak a környezetükre, a természetre. Leírhatatlan volt az a boldogság, amikor visszakaptuk az újjászülető folyót és élővilágát.

MML