Rozmárwellness Leveleken

A hideg nem volt akadály a „rozmárok napján”, sőt: a résztvevők kifejezetten a téli időjárás örömére csobbantak a leveleki tó vizébe. A víz, az úszás és a jeges időjárás szeretetét ünneplők második alkalommal merültek, a szervezők szeretnének hagyományt teremteni a nem mindennapi rendezvényből.

– Sajnos egy kicsit melegebb időt fogtunk ki, mint tavaly – mondta el Mikucza Zsolt, a Leveleki Rozmárok Napjának szervezője, aki azon kevesek táborát erősítette december utolsó péntekjén, akik egy tó partján, úszásra készülve, az alig +4 Celsius-fokban a túl enyhe időjáráson sajnálkoznak.

– Második alkalommal rendeztük meg a „rozmárok napját”, már tavaly is nagy sikert arattunk, és minden finomság elfogyott, amivel az érdeklődőket fogadtuk. Így az idén még több résztvevőre készültünk, a tavon pedig két rozmárbója várta a csobbanókat: újításként most már nemcsak megmártóznia kellett a vállalkozó szelleműeknek, hanem úszni is, és megkerülni a figurákat.

A jópofa, jégtáblába kapaszkodó rozmárokat ábrázoló bója már a partról állva is mosolyra késztetett bárkit, aki a vízre pillantott. A figurák vidámságánál csak a úszóké volt nagyobb, s szemlátomást semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy egy ilyen rendhagyó időpontban és időjárásban mártózzanak meg a leveleki tóban.

Három évvel ezelőtt nagyon szép telünk volt, akkor egy lékben csobbanva köszöntöttem a horgászainkat, de gyerekkorom óta már számos helyen merültem, még Svédország jeges vizeiben is

– mesélte Mikucza Zsolt arról, honnan jött a rendezvény ötlete. – Hamarosan csatlakozott hozzám a többi „rozmár” is: nekünk, akik szeretjük a hideget, és nem nagyon bírjuk a meleget, teljesen természetes, hogy ilyenkor is belemerülünk a tóba.

Amikor a hangszórókból stílusosan felcsendült a 4F Club örökzöld strandolós slágere, a Balatoni láz, többtucatnyi fürdőruhás gázolt bele nevetve, sikongatva a leveleki tó vizébe, mintha csak egy fülledt nyári napon fürdőznének. Lingi Tamás is csobbant, aki egyébként is sok időt tölt a hidegben, hiszen jégkorongozik, de elmondása szerint mégis kihívást jelentett a „rozmáros” merülés: azt tanácsolta, hogy aki hasonlóra vállalkozik, ne lassan sétáljon be a tóba, mert sokkal hidegebbnek érzi majd a vizet.

Egy jó buli

– Remekül éreztem magam, bár amikor elindultam a vízben, már félúton lefagyott a lábam – mesélte lapunknak Orosz Ákos másodpercekkel azután, hogy visszaért a partra, és a ropogó tábortűznél keresett menedéket. – Tavaly is eljöttem, akkor még hidegebb volt, hiszen be volt fagyva a víz.

– Az első két lépés után nem érzi az ember a lábujjait, majd a bokáját sem, de utána már meg lehet szokni a vizet – mondta el Holló Arnold, aki az ötletgazda „rozmárok” táborát erősíti, így tulajdonképpen presztízskérdés volt, hogy részt vegyen az idei merülésen is. – Persze azért megkönnyebbülés újra a parton lenni, és amikor kijövünk a vízből, rögtön nem érezzük olyan hidegnek az időjárást. Azon túl, hogy egy nagyon jó buli, az egészségnek is jót tesz egy ilyen csobbanás, hiszen frissíti a vérkeringést.

A résztvevők közül volt, aki csak térdig vagy derékig merészkedett be a vízbe, de a legtöbben teljesítették az idei feladatot, és megkerülték ­a jégtáblás bójaállatokat. A két figura még azután is vidáman tovább ringatózott a vízen, hogy az úszók helyet kerestek maguknak a ­tábortűz mellett, majd a hidegtől és a jókedvtől kipirulva szárazra törölték magukat, és visszavedlettek ­rozmárból emberré – legalábbis egy évre biztosan.

NA