Jó szívvel búcsúzik az ukrán konzul

A munkáját elvégezve leköszön posztjáról Ukrajna Nyíregyházi Konzulátusának vezető konzulja, Gupalo Arkady. Pontosan öt éve: 2014. december 25-én kezdte meg szolgálatát, és most, 2019. december 30-án búcsút int a szolgálati helyének, Nyíregyházának és Magyarországnak.

Ám korántsem örökre – ezt biztosan jelentette ki szerkesztőségünkben, ahol egy visszatekintő beszélgetésen volt vendégünk.

Milyen feladatokkal vette át a megbízatását?

A legfontosabb feladat a Magyarországon tartózkodó vagy az országon átutazó ukrán állampolgároknak nyújtott segítség, bármilyen felmerülő probléma esetén. Ukrajna számára Magyarország belépési pont az Európai Unióba, ebből is sok, sajátos feladat adódik, az útlevekhez és egyéb okmányokhoz, valamint a határátlépéshez kötődve. Az Ukrajnából áttelepült és már Magyarországon élő állampolgárok is rendszeresen megkeresnek minket különböző ügyekkel, számukra is sokféle segítséget kell nyújtani. Mindezeken kívül a jószomszédsági kapcsolatok ápolása is a küldetés része, az élet minden területén.

Ukrajna korábban főkonzulátussal képviseltette magát Nyíregyházán, milyen változással járt, amikor konzulátusként kellett folytatni a munkát?

Amikor Ukrajna keleti részén kirobbant a háború Oroszországgal, a külképviseleti hálózat költségvetési forrásai csökkentek, ez okozta Nyíregyházán is a változást. A takarékosság jegyében apadt a konzulátusi apparátus, nyolc emberből ketten maradtunk, ám a tevékenységi és hatáskör változatlan maradt. Nagyon nehéz időszak volt, de most visszatekintve azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem: sikerült megfelelni a kihívásoknak.

Az elmúlt öt év alatt sok partnerre és sok barátra is lelt.

A két ország közötti jószomszédsági kapcsolathoz a magam részéről igyekeztem mindent megtenni, a hivatali kötelességen túl is. Ebben külön motivációt, erőt adott, hogy Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egymáshoz szorosan kötődő térség. A konzulátus hatásköre egyébként öt megyére terjed ki: e megye mellett Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Békés megyékre. Valamennyiben jártam, mindenütt sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni úgy a hatóságokkal, mint a megyék és városok vezetésével. Viszont kiemelném a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitánysággal kiépített együttműködést: a főkapitány koordinálásával sok ügy intézését vette át saját hivatali hatáskörébe. Az ukrajnai társszervekkel kötött megállapodás értelmében a határnál jelentkező útlevélproblémákat nem a konzulátushoz, hanem jegyzőkönyvezést követően közvetlenül az ukrán határőrséghez irányították. Ez komoly segítség volt a konzulátusi apparátus csökkentése után.

Az elmúlt öt éve túlmutat a hivatalos diplomáciai munkán: gyakran vett részt helyi ünnepségeken, és hívta meg ukrajnai

ünnepségekre a helyi közéleti szereplőket.

Kezdettől fogva nagy tisztelettel fordultam a helyi szokások, ünnepek felé, és minden meghívásnak eleget tettem, érkezzen az Nyíregyháza polgármesterétől, a megyei közgyűlés elnökétől vagy más szervezettől, intézménytől. A megyeszékhely élénk kapcsolatot ápol ukrán testvérvárosával, sok delegációt fogadott, és küldött is, ebben igyekeztem segíteni. Nyíregyházán amúgy összefogott és nagyobb létszámú ukrán kisebbségi önkormányzat működik, most növekedett a képviselők száma. Egyébként Miskolcon, Debrecenben és Békéscsabán is megalakultak a kisebbségi önkormányzatok, valamenynyien a két nemzet közötti jó viszony ápolásán dolgoznak. Ezek a közösségek azt üzenik, hogy itt élnek, integrálódtak, de nem felejtik el a nyelvüket, a hagyományaikat, ezek őrzésével színesítik a környezetük kulturális világát.

Milyen személyes élményeket visz magával az elmúlt öt évből?

Ez egy szép és fejlődő város, amely nyitott és befogadó, nemcsak dolgozni volt jó itt, hanem szabadidőt eltölteni, pihenni, vendégeket fogadni. Egy példát emelnék ki: Kazár Ticiána vezetésével a Nyíregyházi Hölgykoszorú megtanult néhány ukrán népdalt, és a rendezvényeinken ukránul énekelte el. Nagyon kedves gesztus volt, külön köszönöm Ticiánának és a Hölgykoszorú minden tagjának.

Egy szakasz lezárult az életében, de mit lehet tudni a folytatásról, a terveiről?

A diplomáciában nem lehet biztosan tudni a jövőt. Ami most bizonyos: visszatérek a hazámba, ahol két évet kell dolgoznom, hogy megpályázhassak egy újabb küldetést. Ha lesz rá mód, szívesen térek vissza Magyarországra és azon belül Nyíregyházára.

Mit lehet tudni az utódlásról?

Az ügyek intézését az alkonzulnak adtam át, ő lesz az ideiglenes vezető. A pályázatot kihirdették, 2020 első felében várható az utódom kinevezése.

Mit üzen neki lapunk hasábjain?

A legfontosabb, hogy folytassa a jó együttműködést a megye és a város vezetésével, valamint a hatóságokkal, és ápolja a kapcsolatot a helyi lakossággal is. Sokszor nyert bizonyítást, hogy a helyi szintű kapcsolatokat a külső viszonyoktól függetlenül lehet s kell is ápolni a kölcsönös tisztelet, elfogadás jegyében.

Most tehát búcsút int, de nekem meggyőződésem, hogy vissza fog térni, ha nem is hivatalból.

Ez egészen biztos, mint ahogy otthon mindenkinek jó szívvel fogom ajánlani, hogy ha pihenést, nyaralást, egy élményekben gazdag felfedezést szeretne tenni, akkor bátran jöjjön Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, ahogy egész Magyarországra is. Ugyanúgy tudom ajánlani, hogy Magyarországról is keressék fel Ukrajnát, a közeli Kárpátalján is rengeteg természeti és épített szépség s érték csábít a pihenésre, megismerésre. A turisták száma örvendetesen gyarapodik mindkét irányba, ezt a bizalom és barátság jeleként értékelem.

- Nyéki Zsolt -