Nyíregyháza tragikus napjára emlékeztek

Bár a II. világháború már 1939. szeptember 1-jén kirobbant, Nyíregyháza lakossága több éven keresztül semmit sem érzett belőle. A híradásokból, a frontokról hazatért katonák elbeszéléseiből tudták, hogy egyes helyeken milyen öldöklő, véres csaták dúlnak. Aztán Magyarország német megszállása után Nyíregyházán is kialakították a gettót a zsidók számára, majd meg is kezdődött a hatágú sárga csillagot viselő emberek deportálása. Azon a nyáron már feltűnt a légtérben egy-egy bombázó, hogy aztán 1944. szeptember 6-án bekövetkezzen Nyíregyháza tragédiája: amerikai repülőgépek bombázták a várost súlyos anyagi károkat okozva és számos emberéletet kioltva.

Erre a szomorú történelmi eseményre emlékezett pénteken a nyíregyházi önkormányzat, a Jósa András Múzeum és a Nyíri Honvéd Egyesület. A programsorozat a vasútállomáson elhelyezett emléktáblánál kezdődött, ahol dr. Ulrich Attila alpolgármester köszöntötte az emlékezés résztvevőit. Mint többek között elmondta, furcsa lény az ember. Képes gyönyörűségeket létrehozni, képes virágot és fát ültetni, értékeket adni, ugyanakkor képes házakat elpusztítani, egy országot lerombolni. A város alpolgármestere felidézte azt a szerdai napot, amikor a dél-olaszországi repülőtérről elindultak a bombázók és a vadászgépek, hogy megsemmisítsék a nyíregyházi vasútállomást, s ezzel megakadályozzák a német és magyar csapatok utánpótlását. A három hullámban érkező repülőgépek a szőnyegbombázás során legalább ezer bombát dobtak a városra. Megsemmisültek olyan emblematikus épületek, mint amilyen a vasútállomás és a közeli Szabolcs Szálló volt.

– Az ember olyan, hogy felülemelkedik a szenvedésén, a balsorsán, a jót keresi a rosszban is. Emlékeznünk kell a múltra, hogy többet ne fordulhasson elő hasonló rombolás, ne pusztuljon el se a város, se a sok itt élő család. Kötelességünk emlékezni, de bízom abban is, hogy a gyöngyvirágos Nyíregyháza tragédiája összetartja örökre a város lakóit – fogalmazott dr. Ulrich Attila.

A hetvenöt évvel ezelőtt történt fájdalmas eseményeket Holmár Zoltán történész idézte fel. A katonai lokátorok már 10.45 órakor jelezték a hazánk légterében tartózkodó kötelékeket, s akkor mindenki arra gondolt, hogy Miskolcnak és Diósgyőrnek jut majd a bombákból. Azonban amikor Tiszalöknél keletre fordultak a gépek, egyértelművé vált, hogy Nyíregyháza a végcél. Öt-öt percenként érkeztek a kötelékek anyagi értékeket megsemmisítve és emberi életeket követelve. Az állomás és a már említett Szabolcs Szálló épületével együtt a környező utcák – Arany János, Árpád, Toldi utcák – házai is elpusztultak. Ezer ember maradt hajléktalan, s ennek a 227 családnak a lakáskiosztó hivatal hamar talált ideiglenes szálláshelyet. – Amit a nyíregyháziak eddig újságokból és híradásokból ismertek, az immár valósággá vált, Nyíregyházára is beköszöntött a háború – tette hozzá a történész.

Az emlékezés az Északi temetőben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei pilóták, repülőtisztek emlékművénél folytatódott. A magyar repülőgépgyártás múltját, a pilóták vitézségét és bátorságát, példamutató hazaszeretetét Komiszár Dénes tartalékos főhadnagy, történész idézte fel. A történelmi visszatekintőjében felidézte Bánki Donát és Adorján János alakját, akik sokat tettek az elő magyar repülőgép megvalósítása érdekében. A magyar repülőgépgyártás fejlődésnek is indult az 1910-es években, azonban a trianoni békediktátum visszavetette a magyar repülőgépipart. Az első világháborúban kiváló magyar vadászpilóták hívták fel magukra a figyelmet sok-sok légi győzelemmel. Gyakran többszörös túlerő ellen kellett küzdeniük, így harcuk nagyban hasonlított Dávid és Góliát viadalához. A magyar pilóták bátorsága, hősiessége, hazaszeretet példát mutat napjaink fiataljainak is. Az Osztrák-Magyar Monarchia repülőgép-vezetői közül ászpilótának számított az, aki legalább öt légi győzelemmel rendelkezett. Ezt a számot jóval túlhaladta Gräser Ferenc (18) és Tahy Sándor (8).

Komiszár Dénes megemlékezett a későbbi évtizedek vadászpilótáiról is, akik közül sokan megyénkhez is kötődtek: Molnár Miklós, Ditróy Emil, Krizsevszky Leó, Ignácz Zoltán, Szmolnik Károly. A rozsályi Ignácz Zoltán 2008-ban halt hősi halált Fehérgyarmat térségében, az öt éve elhunyt Szmolnik Károly volt a repülős emlékmű megálmodója.

– A magyar és az idegen földben nyugvó pilóták erőt és hitet adnak az ifjabb generációk tagjainak ahhoz, hogy egy boldogabb jövőt építhessenek fel. Az álmotok legyen csendes, a nyugalmatok békés – tette hozzá a tartalékos hadnagy.