Világrekord-trófeát ejtett el el a tiszavasvári vadász

Kevés vadász mondhatja el magáról mind Tiszavasváriban, mind megyénkben, hogy világrekord-­trófeát ejtett el, netalán trófeája aranyérmes és nagydíjas lett. Kevesen tudják, hogy a Bűdszentmihályon született Hankó László ezen díjak büszke tulajdonosa volt. Talán érdemes az ötven évvel ezelőtti kiállítás apropóján megemlékezni róla. Bűdszentmihályon (1953-tól Tiszavasvári) született 1940. szeptember 8-án.

Bejelentés az eltűnésről

A szülei megbecsült néptanítók voltak, majd édesapja ének-zene tanár lett. A háború előtti időben édesapja és nagyapja sokat vadászott, s a kis Lacika élvezettel szívta magába az elmesélt vadászkalandokat, vadásztörténeteket.

A Bűdszentmihályi Állami Általános Iskola elvégzése után a Tiszalöki Gimnázium tanulója lett. Második osztályos volt, amikor kitört az ’56-os forradalom. Az iskolában és a kollégiumban a politikai helyzet, valamint a szénhiány miatt szünetelt az oktatás, s ez 1957. január közepéig tartott. Ekkor visszautaztak a diákok a kollégiumba. Laci bejáró diák volt, vonattal járt át a szomszédos község középiskolájába, de este nem érkezett haza. Két nap elteltével a szüleink a rendőrségnél bejelentést tettek az eltűnéséről. A rend őrei azonban mással voltak elfoglalva abban az időben, az „ellenforradalmárok” után kutattak. Jóval később derült ki, hogy két barátjával elhagyta az országot. Csáktornyán, majd Fehértemplomon (mindkettő Jugoszlávia) volt lágerben egészen 1957 karácsonyáig, mert az USA senkit sem fogadott, még a kint élő nagybácsi kezességvállalása mellett sem.

San Franciscóba járt nyelv- és középiskolába, ott is érettségizett. Ezután Idaho államban, Boise-hoz közeli farmon dolgozott, majd barátai Hawaii szigetére, Honoluluba csábították. Ott volt szakács, pincér és munkanélküli.

Postás, szakács, diszpécser

A nagy semmittevés közben az egyik „sorstárs” eltűnt.

– Gyerekek! Akartok dolgozni? Akartok sok pénzt keresni? Alaszkában van munka, igaz, drágább az élet, de sokkal több a mani – mondta, miután hosszú idő után megkerült. Így került 1963-ban Alaszkába, de nem a szárazföldre, hanem Kodiak szigetére, ahol a postán dolgozott, halászhajón volt szakács, majd a sziget áramfejlesztő üzemébe került, ahol a ranglétrát megjárta, s diszpécserként ment nyugdíjba.

Megnősült 1967-ben, egy holland lányt vett feleségül. Két gyerekük született: Gabriella és Ilona. Alaszkában már megengedhette magának, hogy álmait valóra váltsa, hogy a vadászatnak hódoljon. Vadásztársaival sok élményben volt része a cserkelések, a vadászkalandok és kempingezések folyamán. Több értékes trófeával rendelkezett. A legnagyobb és legértékesebb az 1970 áprilisában ejtett kodiak medve, mely a Budapesti Vadászati Világkiállításon (1971) aranyérmes és nagydíjas lett (bőr és koponya is), sőt abban az időben világrekord volt. Nem lebecsülendő a szarvastrófeája sem, egy 1986-os rekord­könyvben a 13. helyen állt. Megírta vadász- és horgászkalandjait A medvék országában címmel, melyet 2005-ben a Nimród Alapítvány magyar nyelven is kiadott. A ’70-es években írt Alaszkai vadász­ösvényeken című kéziratát, ha az örökösök hozzájárulása megérkezik, a ’21-es Budapesti Vadászati Világkiállításra a megyei Vadászkamara szeretné kiadni.

2006 augusztusában rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. Októberben az Oregoni Egyetem Kórházában tyúktojás nagyságú tumort távolítottak el fejéből. Állapota nem javult, s 2007 január 20-án „elköltözött az örök vadászmezőkre, ahol bizonyára újra találkozott nagyapjával és bálványként imádott édesapjával”.

Kodiak szigetén nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra.

- Hankó András -