2019.05.13. 17:36
Sétány őrizné a nevét
Dr. Margócsy József Nyíregyháza múltjának megkerülhetetlen alakja. Tanított az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban, a Vasvári Pál Gimnáziumban, a Tanárképző (kezdetben Pedagógiai) Főiskolán, később a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, ahol megalapította az irodalom tanszéket, amit vezetett is, de főigazgatója is volt az intézménynek.
Kutatta Móricz Zsigmond, Jókai Mór és a Czóbel család munkásságát, és a megyeszékhely egyik legavatottabb ismerője volt. Április 8-án ünnepelte volna a századik születésnapját, a jeles jubileumon a Nyíregyházi Egyetem főbejáratánál leleplezték az emléktábláját.
Hétfőn a megyei levéltárban ismét megemlékeztek Jocó bácsiról, az előadók a hagyatékának megőrzéséről beszéltek.
Közterületet neveznének el róla
– Vannak olyan emberek, akik már életükben legendákká válnak, mert kivívják a körülöttük élők és dolgozók tiszteletét, megbecsülését – Jocó bácsi ilyen volt – mondta dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere.
– Negyedszázaddal ezelőtt kerültem a Jósa András Múzeumba és mivel az intézmény szimbiózisban élt a levéltárral, sokszor találkoztam vele, amint járt-kelt a levéltárban, és kutatott, pedig akkor már régen nyugdíjas volt.
Nyíregyháza számára fontosak az olyan személyiségek, mint amilyen ő volt, ezért szeretnénk közterületet elnevezni róla. Már ki is néztünk egy sétányt az újjáépített Bujtoson: az a terület is nyugalmat áraszt – olyan, mint amilyen Jocó bácsi volt.
Jókívánság a cetliken
Kujbusné dr. Mecsei Éva, a megyei levéltár igazgatója elmondta: a család a közgyűjteményekre bízta a hagyatékot, amelynek legnagyobb része a könyvtárba, a múzeumba és a levéltárba került – ez utóbbi intézmény 160 doboznyi iratot kapott.
– Ez hatalmas mennyiség – csak a levelek 53 dobozt tettek ki –, a rendszerezés közben pedig kiderült, hogy az iratok tele vannak széljegyzetekkel, megjegyzésekkel, amelyek mind-mind eszünkbe juttatják Jocó bácsit a csipkelődő megjegyzéseivel, a segíteni akaró tudásával. Sok neki szóló üzenetet is találtunk: azokat a jó kívánságokkal teli kis cetliket sem dobta ki, amelyeket névnapokra, szülinapokra kapott, ezeket olvasva pedig azt érezzük, ma is itt van velünk.
Sokat gondolkodtunk azon, mit is adhatnánk a 100. születésnapjára, és megszületett az ötlet: virtuálisan egyesítettük a hagyatékát. Létrejött egy adatbázis, ami első hallásra hidegnek és ridegnek tűnik, de a megjelenítése és az a szeretet, amivel készült, közelebb hozza hozzánk Jocó bácsi különleges személyiségét.
– Akárhányszor is találkoztam vele a levéltárban vagy az otthonában, mindig volt előtte egy hatalmas könyv, amiből dolgozott, és én soha nem értettem, jóval 80 fölött mit lehet még kutatni? – idézett fel egy emléket Mohácsi Endre történész, a Jósa András Múzeum munkatársa, aki 2013 végén emlékkiállítást szervezett a Margócsy-hagyatékból.
– Nem gyűjtötte a tárgyakat, a hozzánk került akvarellek, plakettek egy részét örökölte, de voltak díjak, kitüntetések, bútorok, lámpák, vagy például egy kártyapakli vagy az órája, amelyek egyrészt a személye miatt fontosak, másrészt mert ezek egyben a város emlékei is.
