Légyirtó a pálinkásüvegben – két nyíregyházi megy börtönbe egy viccért

1949. május 24., kedd

Az ország első mérnöknője tervezte a nyíregyházi új állomást

Erős ütemben folyik Magyarország egyik legmodernebb pályaudvarának építése Nyíregyházán. A még ebben az évben felépülő felvételi épület alagsorát már kiásták, nemsokára a betonpillérek emelkednek ki a földből, hogy őszre tető alá kerüljön az építkezés. A munka megy, de kevesen tudják, hogy az épülő nyíregyházi új állomásépület terveit és számításait az ország első női mérnöke, Domonkos Zsuzsa készítette.

Domonkos Zsuzsa nemrég tette le vizsgáit, az Állami Mélyépítés-tudományi és Tervezőintézet munkatársa. Mérnökök, élvonalbeli emberek lesznek ma a magyar asszonyokból, akik országunk egyenrangú építői, a békés munka lelkes, öntudatos harcosai, akik új épületeket, gyárakat terveznek, munkát vezetnek, közigazgatást irányítanak, munkálkodnak az új élet formálásán.

1969. május 24., szombat

Meghalt a „boldog ember”

Százezrek szíve fog összeszorulni a hírre: életének 81. évében magosligeti otthonában örökre behunyta szemét Papp Mihály, Móricz Zsigmond unokatestvére és az író egyik legszebb könyvének, a A boldog embernek tollba mondója. Örökre behunyta szemét, de emléke nem halt meg. Nagy alakú fényképe ott függ a Fehérgyarmati Járási Tanács folyosóján, a járás műemlékei között. Százezrek olvasták küzdelmes életének történetét és még millióan olvassák majd – ezek számára is tovább él. Tovább él a Tízezer nap című filmen, melynek egyik fontos szerepét játszotta el. És tovább él fiatal barátai, pedagógusok, írók, költők, színészek emlékezetében, akik szerették felkeresni, beszélgetni vele, hallgatni gondolatait.

Egyetlen hatalmas küzdelem volt az élete. Volt ostoroslegény, építőmunkás, ács, éjjeliőr, bádogos, szerelő, vándor, gyűjtögetésének tízezrei ott vannak az apró magosligeti templomba építve. Az örök elégedetlenség és nyugtalanság embere volt, sorsában tudatosan érezte a szatmári kisparasztok sorsát.

1979. május 24., csütörtök

Légyirtó a pálinkásüvegben – börtön egy viccért

Tréfának indult a dolog, de majdnem emberéletet követelt. P. Mihály és D. József, a nyíregyházi húsipari vállalat élőállat-felhajtói munkatársaikkal igen jó viszonyban voltak, különösen fizetési napokon. Tudták mindketten, hogy B. György sem veti meg az italt, ez adta az ötletet, hogy megvicceljék egy kis „cseresznyepálinkával”. D. a raktárostól szerzett egy fél liter Flibol nevű légyirtószert, amit egy cseresznyepálinkás üvegbe öntött, társa pedig megkérdezte B.-t, hogy iszik-e egy kis pálinkát. Amikor biztatták, hogy már mindenki ivott, elvette az üveget és meghúzta. Amikor visszaadta, megkérdezte, hogy nem méreg-e, mivel érezte, hogy a szája duzzadni kezd. P. megnyugtatta, ismét odanyújtotta az üveget, B. ismét belekortyolt, de rövid idő múlva rosszul lett.

Orvos, majd mentő érkezett, B. Györgyöt életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahonnan nyolcnapi kezelés után tért haza, de még sokáig táppénzes állományban volt. A bíróság előtt mindkét vádlott azzal védekezett, hogy viccnek szánták és nem gondolták, hogy súlyosabb következmények is lesznek.

A bíróság megállapította, hogy a Flibol emberi élet kioltására is alkalmas. A viccért P. hat hónapi, D. négy hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztést kapott.

Árpád-kori monostor Panyola határában

Árpád-kori monostor falaira bukkantak a tiszai árvízvédelmi töltés megerősítése közben Panyola község határában. A nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei szerint a romok a Balog-Semlyén nemzetség ősi temetkezési helyével azonosíthatók. Az ismert oklevelekben nem szereplő, s emiatt mindeddig ismeretlen monostor feltárását a vízügyi igazgatósággal együttműködve a szakemberek a közeli hetekben kezdik meg.

1989. május 24., szerda

Tömeges hollómérgezés Tiborszálláson

Szomorú híreket kapott a minap az E-misszió Megyei Természetvédelmi Egyesület. Nagyecseden dolgozó munkatársuk területbejárása során a Tiborszállás környéki erdőkben tömeges hollópusztulást észlelt, melyet a vadászok által dúvadirtás céljából mérgezett tojás okozott. Eredetileg a varjak, szarkák és szajkók számának apasztása lenne a cél, de sajnos ezekből vajmi keveset találni elpusztulva. Nem így a hollókból! Egyetlen hétvégén csak az említett hely környékén húsz védett hollót találtak méregtől elpusztulva.

Természetvédőkben így jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon a megyében és az országban mekkora károkat okoznak a mérgezéssel a védett madarak között. Hosszú, fáradságos munka kellett ahhoz, hogy a holló újra nagyobb számban fészkeljen megyénkben. Nem lenne tehát okos dolog most felelőtlenül kimérgezni őket.