Az orchideák fogságában

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Most a dendrobium nemzetség virágzása következik.

A 47 esztendős Jónás Sándor gyermekkora óta szenvedélyesen gyűjti, s ter­meszti a különféle orchideafajtákat.

– Édesapám egyetemi tanár ismerőse, dr. Rimóczi Imre révén szerettem bele az orchideákba, volt olyan, hogy tőle kunyeráltam el egy-két egyedet. Ebben az időszakban „fertőzött” meg a növény – mesélte lapunknak Jónás Sándor, aki egyszer a csillebérci táborból is kiszökött a Szent-Györgyi Albert-díjas botanikushoz, dr. Rimóczi Imréhez, csak azért, hogy orchideát láthasson.

Pazar színskála

Jónás Sándor nagykállói gyűjteménye közel 1000 fajtát számlál, az egyedek közt találunk pár milliméteres, továbbá húsz centiméteres virágátmérőjű példányt is, de a színskála is pazar: az üvegháza tavasszal (a teljesség igénye nélkül) fehér, lila és rózsaszín színben pompázik.

– Most a dendrobiumok nemzetségének virágzása következik. Ezek Dél-Kelet Ázsia orchideái, így a monszun éghajlathoz szoktak hozzá, Magyarországon kertészeti forgalomban kaphatóak, a legnépszerűbbek a dendrobium nobile hibridjei. Télen pihentetni kell őket, véletlenül sem szabad túlöntözni, télen kevesebb fényt kapnak, mint nyáron, így megfelelően tudnak pihenni. Általában a virágkezdemények februárban jelennek meg a növényen, ekkor kell különösképpen vigyázni az öntözővízzel, az elvirágzás után jöhet a rendszeres öntözés. Amikor magunk mögött hagyjuk a hideg éjszakákat, akkor érdemes kivinni őket a szabadba, félárnyékba, ez általában májusra esik, ilyenkor fel lehet az orchideákat akasztani akár a fák ágaira is, ebben az időszakban kezdenek el „meghízni”. Egészen szeptemberig díszíthetik kertünket, ezután újra a lakásban vagy növényházban, télikertben a helyük, ekkor újra felveszik a lakás hőjét – ismertette a dendrobiumok sajátságait a nagykállói Jónás Sándor, majd hozzátette: március 20-a és 24-e között rendezi meg a Magyar Orchidea Társaság a Vajdahunyadvárban az orchidea-kiállítást, ahol igen nagy százalékban lesznek láthatóak a virágzó dendrobiumok.

TG

A növény megjelenése

Felálló szárú, több 30–75 centiméter hosszú, húsos, bordázott szártaggal, amelyeket hártyás burkok vesznek körül, és álgumókká vastagodnak. Levele bőrnemű, hosszúkás-elliptikus, 7–11 centiméter hosszú és 2–3 centiméter széles, továbbá ferde csúcsú. A levelek kétsorosan állnak. Lepellevelei a tövükön csaknem fehérek, csúcsukon (ibolyás) rózsaszínűek; a 3 külső keskeny, a 2 belső valamivel szélesebb, elliptikus, oldalra vagy kissé felfelé irányul, a harmadik zacskó alakú, felül nyitott mézajakká alakult, a csúcsán (ibolyás) rózsaszín, a közepe fehéres vagy sárgás, a torok bársonyos borvörös vagy sötét bíborbarna. Virága illatos, 5–8 centiméteres, a bibeoszlop rejtetten helyezkedik el a mézajak tövében; többnyire számos 2–4 tagú virágzat fejlődik hosszú, levéltelen szárrészeken. Termése rövid, szögletes, sok magot tartalmazó tok.