Ahol az ősök lélekig érnek

Vaja - A Vay-kastély kertjében elhelyezték az emlékezés koszorúit a fejedelem szobra előtt.

II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk alakja ma is úgy jelenik meg előttünk, ahogy az ábrázolásokon láttuk, illetve képzeletünkben megalkotjuk. Büszke, kissé feltartott fejjel, előrenéző tekintettel, amelyben a szabadság vágya és a büszke magyarságtudat egyformán csillog. Elég csak becsuknunk a szemünk, máris magunk előtt látjuk szép hosszú, hullámos hajjal, elegáns bajusszal, és karakterének elmaradhatatlan kellékével, a kerek, tollas süvegével.

Gazdag választékból emelhetjük ki a számunkra leginkább kedves portrét." Cs. Tóth János

Egyet jelentett a hazával

Pénteken sem jelent meg előttünk másképpen – méghozzá nem is egy, hanem tucatnyi alakban – azon a vajai ünnepségen, amelyet a nagyságos fejedelem születésének 343. évfordulója alkalmából rendezett a Vay Ádám Muzeális Gyűjtemény, karöltve a várossal és a múzeum baráti körével. Tucatnyi alakban – fogalmaztunk, ugyanis megidézték egyfelől az ünnep szónokai kifejezve legmélyebb tiszteletüket, illetve a megemlékezés végén a látogatók egykori és kortárs képzőművészek „szemüvegén” át is megpillanthatták délceg alakját, tiszta tekintetét.

Román István megyei kormánymegbízott, az ünnepség díszvendége így emlékezett dicső személyére: – II. Rákóczi Ferenc nekünk, magyaroknak egyet jelent a hazával és a szabadsággal. Példakép mindannyiunk számára, a végső erőkig kitartó kiállása eszménye a hazafiságnak és az önfeláldozásnak – hangsúlyozta. Végigkísérte a fejedelem útját a Bodrog-parti Borsiból, a születés pillanatától a forradalmi zászlóbontáson át a fegyverletételig és a törökországi emigrációig, majd hozzátette: – Példája adjon erőt mindannyiunknak, hogy az előttünk álló kihívásoknak, a nemzetünket, keresztény kultúránkat érő támadásoknak ellent tudjunk állni, hogy Magyarországot megtarthassuk a magyarok országának.

– A fejedelmet és a szabadságharcot bemutató képzőművészeti tárgyak gyűjtése már jó néhány évvel azelőtt elkezdődött, hogy végül Gonda Zoltán festőművész egy tárlatra valót összeválogatott belőlük – mindezt már a kiállítást megnyitó Cs. Tóth János művészeti író osztotta meg lapunkkal. – Gazdag stílusválasztékból emelhetjük ki a számunkra leginkább kedves portrét II. Rákóczi Ferencről, akit hol táblára, hol olajképen, fára, fémre, érmekre, kisplasztikára felhelyezve, bronzból, terrakottából megformázva tettek megismerhetővé az alkotók.

Letették névjegyüket

– Sajnálatos, hogy mindezzel a film jórészt adós maradt. „Nemzeti gyalázat”, már csak azért is, mert az ünnepelt meglehetősen kalandos életet élt, hol Lengyelországban, Franciaországban, Rómában, Bécsben, Munkácson, Erdélyben bukkanva fel, börtönből menekítve. A képzőművészek – Borsos Miklós, Madarassy Walter, Kallós Ede, Hegedűs István Erdélyből, Vassy Erzsébet Nagyváradról – letették a névjegyüket, elénk hozták a jól ismert 40–45 év körüli arcot. Pálfy István és felesége, Julianna ugyan Zrínyi Ilonát festette meg – persze nem a harcost, az esendő nőt, aki a férjét elveszítve 3 év után vette le az özvegyi fátylat –, a többi alkotásról Rákóczi néz szembe velünk, hol naturalista felfogásban (Sallay Németh Lászlónál és Salamon Györgynél), hol színes, kurucos lobogással (Madarassy Györgynél), hol pedig háttérként (Gajdács Zsuzsannánál). Érdemes mindenkinek megtekinteni.

- MJ -