A nagykállói diákoknak ízlett a pápa kedvence

Nagykálló - A nagykállói Korányi-iskola busznyi csoportja öt emlékezetes napot töltött el együtt.

Nagyon korán keltek a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium 9. a és 11. a osztályos tanulói és a kísérők: hajnali fél ötkor gyülekeztek a Korányi úti parkolóban. A Wacław Felczak Alapítvány pályázatán 4 millió forintos támogatást nyertek az ötnapos dél-lengyelországi osztálykirándulásra.

Közel 1700 kilométert tettek meg, ezalatt tizenegy várost és 3 várat kerestek fel, megemlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseiről, az I. világháborúban elesettekről és a II. világháború áldozatairól is. Azt is kiszámolták, hogy mintegy 65 ezer lépést tettek meg, ami 46 km-nek felel meg, tehát napi átlagban 9,2 km-t gyalogoltak.

Fogadásból falta fel

– A krakkói várban megcsodáltak 170 falikárpitot. A 135 méter mélyen fekvő wieliczkai sóbányába 380 lépcsőfokon ereszkedtek le, a földalatti kalauzolás 11 állomása után egy bányalifttel 45 másodperc alatt értek fel újra a felszínre. Wadowicében a pápa kedvenc krémeséből ettek. Megtudták, annyira szerette, hogy egyszer fogadásból egy ültő helyében 18-at evett meg belőle. Zakopanéban a fogaskerekű 1320 méterre vitte fel őket – újságolta Tudlik Tiborné intézményvezető-helyettes.

Mit adott a kirándulás az érzékszerveiknek? A lengyel városok és táj lenyűgöző látványát, a vidéki csendet, az éledező természet hangjait, a madárcsicsergést, a nagyváros sokféle zaját, a szokatlanul meleg levegő simogatását, a vakító napfény melegét, a színeket és formákat, a lélegzetelállító hegységek panorámáját, a krakkói főtér világvárosi kavalkádját, ahol szinte bábeli nyelvzavart okoznak a turisták, a múlt század elejét idéző kávéházak hangulatát, ahol Chopin szól vagy a dzsessz hangjai varázsolnak el, a mozdulatművészek jelmezeinek sokszínűségét, az utcai zenészek virtuóz játékát, a hagyományos lengyel ízeket és illatokat, a nemzetközi konyha specialitásait.

KM

A barátság tetten érhető

Megismerték a közös lengyel–magyar történelmet, a két nép kultúrájának sok közös pontjára derült fény. Visszaemlékeztek a régi és újabb korok kis és nagy embereire, a világot felforgató forradalmakra és háborúkra, az auschwitzi haláltábor borzalmaira, a valóban létező lengyel–magyar barátságot mindenhol megtapasztalták.