Híres ősök, neves leszármazottak

Nyíregyháza - A híres elődök alakították a város gazdasági és kulturális életét.

Mint ahogy arról beszámoltunk, február 6-án volt 125 éve, hogy megnyílt a nyíregyházi színház épülete az akkori Széna piacon. A telket Somogyi Gyula, Nyíregyháza közjegyzője és Kubassy Gusztáv ékszerész ajánlották fel, az építkezéshez szükséges pénzt 86 részvényes adta össze. A cikket portálunkon látta meg Szesztay Domokos okleveles építészmérnök, Somogyi Gyula (1845–1935) ükunokája – a város első közjegyzője a nagymamája nagyapja volt.

Bár négy generációval ezelőtt történtekről van szó, a kor mégsem áll távol olvasónktól, hiszen mint írja: ő 29 éves volt, amikor nagymamája, Szesztay Andrásné, született Vietórisz Lenke 94 éves korában meghalt, így a testvéreivel együtt rengeteg ismeretet adott át az unokák generációjának. Így jutott olvasónk arra az elhatározásra, hogy megírja nekünk, amit Somogyi Gyuláról tud, és két korabeli fotót is mellékelt – annak tudatában, hogy ez nemcsak családtörténet, hanem Nyíregyháza történetének is része, amit kár lenne veszni hagyni.

Vissza a feladónak

– Somogyi Gyula Somogyi Márton kékfestőmester és Zsiska Júlia fiaként született Nyíregyházán, három évvel a szabadságharc előtt. Otthonuk a mai Kelet Áruház helyén volt. Az ingatlant az 1970-es években bontották el, a Mártírok terére néző fele egészen addig a leszármazottak tulajdonában állt – óvodás koromban még nagymamám testvére lakott benne férjével – írja Szesztay Domokos. – Az ükapám élete ékes példája annak, hogy abban a korban is létezett „társadalmi mobilitás”: az elemiben jól tanuló iparosgyerekként előbb gimnáziumban, majd a Budapesti Tudományegyetem (ma: ELTE) jogi karán folytatta tanulmányait, és még további éveket töltött a fővárosban közjegyző gyakornokként. Itt vette feleségül Neszveibik Magdolnát, egy budai kalaposmester lányát, akit, az anyakönyvének tanúsága szerint még németesen, Magdalene Nesweibik néven tartottak keresztvíz alá. Az első fénykép ebből az időszakból való, még egyetemista korában készült, a hátoldalán olvasható dedikáció szerint 1876-ban. A címzett személye sem érdektelen: Majerszky Ida az akkori nyíregyházi polgármester lánya volt. Csak találgatni tudjuk, milyen viszony fűzte hozzá, és hogy került vissza a kép a családi albumba. Udvarolhatott neki, mielőtt feleségét megismerte, és a dolgok másképp alakulása után a hölgy „visszaadta a képet a feladónak” ?

Telkeket adott és vett

– Gyula a gyakornoki évei elteltével visszaköltözött Nyíregyházára és közjegyzői praxist folytatott egészen nyugállományba vonulásáig. Azt sokan tudják, hogy közismert szereplője és alakítója volt a város közéletének, ám azt kevesebben, hogy honnan volt egy ilyen jó helyen lévő telke (ez Kubassy Gusztáv ékszerésszel közös volt), amit „elő tudott húzni a kalapból”, amikor szükség volt rá. Hát úgy, hogy a közjegyzőség mellett (kis rosszmájúsággal: annak részben folyományaként), mai kifejezéssel élve „ingatlanozott”. Szenvedéllyel adott és vett telkeket, és vett részt befektetésekben. Nagymamámtól tudom, hogy a múlt század elején a mai Mártírok tere–Rákóczi út–Víz utcák által határolt fél háztömb nagy része az övé volt. Amikor Lenke lánya, az én dédanyám férjhez ment Vietórisz József gimnáziumi tanárhoz (később igazgató lett, a város kulturális életének jeles személyisége), nem jelentett gondot, hogy a fiatal párnak az életkezdéshez családi házat adományozzon az após a Víz utca 11-ben.

Alispán, főügyész, igazgató

– A másik fényképen, ami 1927. augusztusában készült, Somogyi Gyula már 82 éves – az ülősor jobb oldalán látható. A baloldalt ülő öregúr Vietórisz Dániel csizmadia­mester, Vietórisz József édesapja (nevét presbiterként megörökítették az evangélikus templom 1903-ban öntött nagy harangján). A két déd­apa között egyéves apám, a tavalyelőtt elhunyt ifj. Szesztay András. Az állósor jobb oldalán Vietórisz József dédapám (ő akkor a Kossuth Gimnázium igazgatója volt), a bal oldalon Szesztay Zoltán, másik dédapám (akkor vármegyei tiszti főügyész). A testvére, Szesztay László volt a Nyírvidéki kisvasút tervezője-beruházója és a Kossuth tér 1910 körül kialakult, mai képének városrendezője. Az állósor közepén nagyapám, Szesztay András ügyvéd, később megyei tisztviselő, 1945-ben a választásokig „ügyvezető alispán”, Vietórisz József veje.

Somogyi Gyula 1935-ben halt meg, 90 évesen. Az Északi temetőben nyugszik édesanyjával, feleségével és egyik vejével, Soltész Kornél takarékpénztári főkönyvelővel együtt, sírja pár lépésre a ravatalozó mögött található.

KM