Emlékezés Nagyecsed egykori harangtornyára

Nagyecsed - Egy tölgyfa kettéhasított törzséből Krupiczer Antal készítette el a haranglábat.

Szomorú sors jutott a nagyecsedi haranglábnak, amelynek az emlékét Varga János nyugalmazott plébános idézte fel. Az atya tizenhat éven keresztül szolgálta a nagyecsedi római katolikus híveket, majd 1995-ben Nyíregyházára költözött.

Az első főpapi szolgálat

– Székely Gyula mérki apostoli kormányzó plébániát alapított Nagyecseden 1929. október 1-jén. A templom 1924-ben, a plébánia 1937-ben épült – kezdte a történeti visszatekintést Varga János. – Az egyetlen harangot 4 oszlop tartotta, s egy palatetős fedélszerkezet védte 60 évig. Az egyházközség megalapításának évfordulójára viszont elkészült egy látványos harangtorony, amelyik a templomnál állított emléket az Ecsedi-lápnak és Nagyecsednek is. A település Báthory Gábor erdélyi fejedelem jóvoltából már 1608-ban „oppidum” volt.

– A Felső-Tisza-vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Krupiczer Antal fafaragó művész közbenjárására előnyös áron adott a sóstói erdőből egy hatalmas tölgyfát. Kettéhasított törzse adta a tervhez az ötletet, amit a mester meg is valósított, és 1993 nyarán elkészítette a haranglábat, amit az új egyházmegyénk első püspöke, Bosák Nándor szentelt fel első főpapi szolgálatával 1993. október 23-án. Unokáink már nem fogják látni a tornyot, mert a természet romboló munkája miatt pár éve le kellett bontani, 22 évet élt.

Zengje a magyarok hangját!

– Az alkotó a kapnikbányai hegyek árnyékában alussza örök álmát, az alkotás turulmadara a templom kegyúri fülkéjében, a faszerkezet a plébánia udvarán nyugszik immár békében, jelöletlen sírjában. Fejfájára így nem írhatok, de idézek néhány gondolatot az alkotótól, amit én olvastam fel a szentmisén.

– Az emlékmű kettéhasított, közel 300 éves tölgyfából készült azt szimbolizálva, hogy az Ecsedi-lápot két folyó táplálta: a Szamos és a Kraszna. Az emlékmű külső oldalán felfelé hullámzó formák a lápban rejlő útvesztők jelképei, melyeket csak e vidék lakói ismertek. A két címer egyike a Bá­thory családé, amely birokosa lett e vidéknek, a másik címer Nagyecsed városának pecsétje 1608-ból és egy felirat, mely minden idők magyarságának jelmondata lehetne: „Tiportatunk, de el nem veszünk!” Középen az ég felé mutató félbetört kard a magyarság balsorsát jelképezi. Ezen a kardon egy pillanatra megpihen a magyarság turulmadara, mely népünket születésétől fogva végigkísérte, s ide, az Ecsedi-lápba vezérelte, mely több száz évig otthont nyújtott a népnek. Azt kívánom, hogy e harang örökké zengje a népnek a magyarok hangját.”

KM