Dámbikák is élnek a Nyírség erdeiben

Nyírbogdány - Korábban még sohasem látta a vadászterületükön az elejtett állatot.

A Székelyhez tartozó őzetanyai horgásztó mellett ravatalozta fel a tisztelet jeleként a Nyírbogdányban élő Hajzer Lajos a közelmúltban azt a dámbikát, amelyet a térségben ejtett el. Bár most a terítékre hozott nagyvad miatt szerepel, azért is írhatnánk róla, mert immár 44 éve egy munkahelyen dolgozik: 1975-ben lett a Nyírségi Nimród Vadásztársaság hivatásos vadásza, s azóta tölti be ezt a tisztséget. Többen is felkaphatják a fejüket, hogy mit keres a dámszarvas a nyírbogdányi határban, hiszen a térségben a bockereki és a guthi erdők a legismertebbek a dámvadállományukról, azonban az októberben terítékre hozott dámbika bizonyítja: megyénk más részein is élnek dámszarvasok, ha nem is olyan létszámban, mint az említett két erdőben.

– Még az 1980-as évek végén döntöttünk úgy, megpróbálkozunk a dámszarvasok telepítésével a Nyírségi Nimród Vadásztársaság területén is. Kartalról és Gyulajról hoztuk el az állatokat, a telepítésnek, illetve az ahhoz kapcsolódó munkálatoknak én is aktív közreműködője voltam – árulta el érdeklődésünkre Hajzer Lajos.

Hajnaltól a magaslesen

– Először kisebb zárt, úgynevezett szoktató helyeket alakítottunk ki, ott tartottuk néhány napig a szarvasokat, aztán szabadon engedtük őket. Akkor még jóval nagyobb területen gazdálkodhattunk, a berkeszi erdő volt a telepített dámszarvasok központja. Sajnos, ez a terület a 2017/2018-as új határok kialakításakor elkerült tőlünk, de a szaporodásnak köszönhetően azért élnek dámbikák a mi jóval kisebb, immár csak 4900 hektáros területünkön is. A vadásztársaságunk négy dámbika elejtésére kapott engedélyt, az egyiket októberben, a barcogás idején én hoztam terítékre, mivel a vadásztársaságnak is tagja vagyok sportvadászként. Korábban még sohasem láttam a vadászterületünkön ezt a bikát, valószínűleg valamelyik szomszédos területről jött át. Hajnalban ültem fel a lesre, akkor még sötét volt. Ahogy virradt, megindult a barcogás. Barcogtak a bikák, majd csend ült a tájra. Megint barcogtak, majd megint csend lett. Egyszer csak feltűnt egy bika a Lónyay-csatorna partján, egyedül volt. Barcogott az egyik parton, majd aztán a másikon is. Volt időm megfigyelni, s úgy ítéltem meg, hogy ez a hasadt lapátú bika elejthető. A lapockájánál találta el a golyó, a lövés után még 40-50 métert futott, majd a tarlón összerogyott.

Mindenről kell tudnia

– A dámbika okos állat, készít magának barcogó teknőt, amit a testnedvével, vizeletével, szaporító váladékkal megjelöl, s oda várja a tehént, de ha nem jön a tarvad, akkor a párzási ösztöntől hajtva elindul és keresi a tehenet. Valószínűleg ez a nyírtassi terület felől érkezett bika sem győzte már a várakozást a barcogó teknőben, s elindult társat keresni – magyarázta a szakember, aki mind a mai napig olyan lelkiismeretesen végzi munkáját, mint pályakezdő korában. Vallja, hogy egy jó, hivatásos vadásznak mindenről kell tudnia, ami a területén történik, s ennek megfelelően végzi mind a mai napig a munkáját. A beszélgetés előtt is kint járt a határban, ellenőrizte a kitett takarmányt, figyelte, nincs-e orvvadászra utaló nyom.

- M. Magyar László -

Két gida az albínó sutával

Egy korábbi interjúkészítés során említette Hajzer Lajos, hogy a területén él egy albínó suta. Kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon szokta-e még látni.

– Éppen a napokban láttam, amikor vittem ki a takarmányt az etetőkbe. Van két bakgidája, amelyek normális színűek. A suta már nem tiszta fehér, inkább nevezném vajszínűnek. Ugyanazon a területen tartózkodik, ahol először megláttam. Remélem, még sokáig gyönyörködhetem benne, s bízom abban, hogy más vadász sem hozza majd terítékre és tiszteletben tartja ezt a különlegességét.