Tegyük szebbé együtt a belegrádi ovisok karácsonyát!

Nyíregyháza - Ebben az évben a belegrádi óvoda kis lakóinak szeretnénk segíteni, és olyan ajándékokkal meglepni a kicsiket, amelyekre a mindennapjaikban nagy szükség van. Ottjártunkkor kiderült: a gyerekek imádnak festeni, rajzolni, alkotni, így az ecsetnek, színes ceruzának, vízfestéknek, ragasztónak nagyon örülnének, ahogy a játékoknak és mesekönyveknek is.

A Levendula csoport ajtaján két manócska áll kézen fogva. Ruhájuk lila, kis arcuk pirospozsgás, szemükben huncut mosoly bujkál. Benyitva az aprócska mesefigurák életre keltek, és kitárt karokkal szaladtak elénk. Kezük festékes, alkotás közben zavartuk meg őket, éppen Mikulást készítettek, a bagolymintás viaszos terítőn talán több volt a piros, mint a sablonokon, de a lelkesedés annál nagyobb. Nagy volt a nyüzsgés a tornaszobában is, és a Kamilla csoport sem tétlenkedett, itt aztán nincs idő lazítani, a kicsik dinamikusan dolgoztak a ceruzákkal, a sápadt Télapók lassanként színt kaptak, az elkészült műveket nem győztük dicsérni.

Hisznek a szeretet erejében

– Tizennégy bokortanya tartozik Nyírtelekhez, a Manókert Tagóvodába belegrádi és görögszállási gyerekek járnak. A két csoportban összesen negyvenegyen vannak, nagy részük hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családban él. Itt az elsődleges célunk az, hogy a gyerekek mindazt megkapják, amit otthon csak részben – legyen az egy jó szó, egy ölelés vagy fejlesztés olyan területen, ahol lemaradással küzdenek – mondta el Tóth Dóra.

– A személyre szabott figyelem, az egyéni bánásmód nagyon fontos számunkra és számukra is. Ha azt vesszük észre, hogy egy gyermek valamiért több odafigyelést, törődést igényel, akkor megkapja. Óvodánk valamennyi dolgozója nagy-nagy szeretettel, gondoskodással fordul a gyermekek felé, ezt másképp nem is lehet csinálni. Hiszünk a szeretet erejében, csak így lehet megoldani a nehézségeket.

Amikor arról kérdeztük, mire lenne szükségük leginkább a belegrádi és görögszállási ovisoknak, a tagintézmény-vezető elárulta: kevés mesekönyvük és játékuk van otthon, pedig – ahogy minden gyerek, úgy ők is – imádnak játszani.

– Közel áll hozzájuk minden, amihez kreativitás szükséges, szeretnek rajzolni, festeni, színezni, de ilyesmire sajnos keveset költenek a szülők. Vagy azért, mert nem tudnak – hiszen sokan alkalmi, esetleg közmunkából élnek, de már szerencsére egyre többen járnak át a környező településekre dolgozni –, vagy azért, mert nem tartják fontosnak. Itt egy-egy témához a gyerekekkel közösen és mi magunk is készítünk kirakókat, memória- és társasjátékokat. A projektek végén a saját kis műveiket haza is vihetik. Az adventi időszakban többek között olyan díszeket fogunk készíteni, amiket aztán feltehetnek az otthoni karácsonyfára.

Csodás gyermeksziget

Elszaladt az idő miközben beszélgettünk, a belegrádi manócskák ebédhez készülődtek. A konyhán dolgozó hölgy elárulta: zöldbableves, pörkölt tésztával és savanyú uborkával a menü. Kérdésünkre, hogy mi a gyerekek kedvence, gondolkodás nélkül sorolta: tejbegríz, spagetti, zöldborsófőzelék, de szerencsére nem válogatnak, és az étvágyuk is rendben van.

Felsorakoztak az apróságok az alacsony mosdókagylók előtt, majd alapos kézmosás után elindultak a kis asztalok felé. Jó étvágyat kívántunk, begyűjtöttük a felénk dobott puszikat, a szégyellős öleléseket, és elhagytuk a csodás gyermekszigetet, ahová reméljük, ajándékok sokaságával térhetünk vissza karácsony előtt. Ugye, segítenek nekünk ebben?

Aminek örülnének

A belegrádi Manókert Tagóvodába tizenkilenc kislány és huszonkét kisfiú jár. Szükségük lenne sálra, sapkára, kesztyűre, örülnének néhány pakli gyermekkártyának, játékbabának, mesekönyveknek, színezőknek, színes ceruzáknak, vízfestéknek, ecsetkészletnek, zsírkrétának, rajzlapoknak, színes és kartonpapírnak, ragasztónak, papírvágó ollónak, hurkapálcának, gyurmának és mindennek, amivel alkothatnak.

CSA