Mindent elárasztó fényzuhatag

Nyíregyháza - Sediánszky Nóra azt írta meg, amit Claude Monet megfestett.

Az impresszionizmus egyik leghíresebb alakja, Claude Monet az 1890-es évek elején azt mondta a feleségének, hogy két hétre északnyugatra utazik – három évig maradt. A felesége nem haragudott meg rá, az utókor pedig hálás lehet ezért, hiszen a „kiruccanás” eredményeként számos remekmű született. Sorozatképein a fényhatásokat ábrázolta: egyszerre több vásznon is dolgozott, a napszakok előrehaladtával mozgott az állványok között, a roueni katedrálisról például harminc képet készített. A Móricz Zsigmond Színház művészeti tanácsadója, Sediánszky Nóra legújabb könyvében pedig azt írta meg, amit Monet megfestett: a naptól sárgított, sógazdag levegőt és a mindent elárasztó fényzuhatagot.

Fotók és jegyzetek

– Meglepett, amit Normandiában és Bretagne-ban tapasztaltam, mert borongós, ködös tájra számítottam, ehelyett ragyogó napsütést kaptam – mesélte a színházi szakember a Bencs villában tartott bemutatón. – De nemcsak ez ragadott meg: e két tájegység irodalmi és történelmi emlékekben is gazdag, a mesélő várak, a kincses apátságok és az időtlen halászfalvak különleges mágiájukkal vonzzák a látogatókat. Olyan élményeket nyújtanak, amelyeket nemcsak érdemes papírra vetni, de muszáj is – mondta Nóra, aki hasonló módszert választott, mint az első két útikönyvénél: kézen fogta az olvasót és mindenhová vitte magával, leírva azt, amit lát, amit érez, amit gondol. Az első könyve egy velencei útikalauz volt, amit kezdetben magának írt, de miután egy kiadó érdeklődött iránta és tetszett is nekik, kiadták. – Van ebben egy kis csalás, mert több utazást sűrítettem a kötetbe, és van benne fikció is, így egy kicsit regény is. Hasonló a Párizst bemutató könyv és a friss kötet is: több különböző út élményeit tartalmazzák, de a munkamódszer azonos. Jegyzetelek, és mindent lefotózok, hazatérve a képek segítségével idézem fel az emlékeket. Sokat olvasok, ellenőrzöm a dátumokat, neveket, helyszíneket, a művészettörténeti vonatkozásokat, és annak is utánanézek, amit ott hallottam.

Családi örökség

Nóra kezdetben az angollal és az olasszal foglalkozott szívesen, és bár franciául is jól beszélt, ez a nyelv sokáig nem játszott fontos szerepet az életében. Annak ellenére sem, hogy édesapja, Sediánszky János (író, újságíró, rádióriporter) a francia nyelv szerelmese és édesanyja is nagyon jól beszél franciául, így gyerekként sok dalt és mesét hallott ezen a nyelven. Első két rendezése is francia szerzőkhöz kötődik, a családi örökség pedig egyre erősebben érzékeltette hatását, és egy idő után már nem is akart kitérni előle, sőt, élni is akart ezzel a tudással. – Lépésről lépésre jártam be Normandia és Bretagne vidékét, a közvetlen élményátadásra törekedtem, a tengerpartra pedig többször is visszatértem. Minél nagyobb végtelenbe vetem bele magam, annál boldogabb vagyok: a vízparton feltöltődök, relaxálok, erőt merítek. Rouen-ban kezdtem az utazást, egyrészt, mert irodalmi szempontból is jelentős (Corneille és Flaubert szülővárosa), másrészt a világtörténelem is számon tartja, hiszen ott égették el máglyán Jeanne d’Arc-ot, aki a százéves háború idején harcolt az angolok ellen. Számomra az ő személye még a város főterénél is érdekesebb, és amikor ott jártam, úgy éreztem: a szemem előtt játszódik a koncepciós per minden mozdulata.

Különleges történetek

– Normandiában kedvesek és nyitottak az emberek, akik szívesen befogadják a szállás nélkül maradt turistát, a bretonokban erősebb a nemzeti öntudat. Elindult ott egy hullám: visszanevezik az utcákat az eredeti breton nyelvre, ami egyébként olyan, mintha ír vagy walesi lenne. Nagyon sok legenda kapcsolódik Normandia partvidékéhez, és engem sok érdekes emberi történet is megérintett: például II. Henrik és felesége, Eleonóra trónviszálya (ebből született az idei VIDOR Fesztiválon bemutatott darab, Az oroszlán télen és volt szerencsém eljutni abba a kastélyba, ahol a cselekmény játszódik), de nem mindennapi VIII. Károly francia király halála sem: olyan erősen bevágta homlokát egy alacsony szemöldökkőbe, hogy meghalt. Engem a tájak mellett a történetek vonzanak, Bretagne és Normandia pedig bővelkedik ezekben – mesélte.

Kötetek

Első két kötetében Velencével, illetve Párizzsal ismerkedhettünk meg közelebbről, a Velence útvesztői, illetve a Tékozló Párizs rendhagyó útikalauzok, mindkettő komoly kulturális és ismeretterjesztő értéket is képvisel.

Harmadik kötete A fény felé, amelyben nem egyetlen várost igyekszik feltérképezni, hanem Észak-Franciaország műemlékekben és természeti szépségekben gazdag két tájegységét, Normandiát és Bretagne-t.

SZA