Az életnél is fontosabb volt egykor az adott szó

Nyíregyháza - Hőseink idejében még hitele és rangja volt az adott szónak. Egy magára valamit is adó ember nem tehette meg, hogy ne tartsa magát hozzá.

A tizenhárom tábornokot társzekereken szállították Aradra, orosz csapategységek kísérték őket. Az utolsó, nem Aradon töltött éjszakájuk Gyulán volt, ott szállásolták el őket, rangjuknak megfelelően, magánházaknál. Miközben leszedték a láncukat, az orosz parancsnok tiszti becsületszavukat kérte, meg kellett ígérniük, hogy nem szöknek meg. A tiszt őszintén megmondta, kevés embere van, minden házhoz nem tud őrt állítani. A tábornokok tiszti becsületszavukat adták: nem szöknek meg. A késő esti órákban az egyik tábornok óvatos kopogást hallott a szobája ablakán. Kinyitotta az ablakot, és ott állt előtte egy bekecses, kucsmás parasztember. – Tábornok úr, tessék jönni, itt várnak a szekerek élelemmel, takarókkal megrakva – súgta az öreg. – Megszerveztük, hogy megmentjük magukat. Az őrök már részegen alusznak. – Nem tehetem, kedves bátyám-uram, mert szavamat adtam az orosz parancsnoknak. – Tábornok úr, az ellenségnek adott szó nem érvényes, megszerveztük, hogy mindenkit megmentünk. – Értse meg, nem tehetem, a becsületszavamat adtam. A jó ember fejét csóválva, nagyokat sóhajtva elballagott, elnyelte a reménytelen sötétség. A tizenhárom tábornok kora reggel folytatta útját a vesztőhely felé, Arad irányába…

- Vengrinyák János -