Muito obrigada – köszönöm Portugália!

Nyíregyháza - Megfordult egy brazil hangulatú karneválon, és lelkesen szurkolt Ronaldónak és a portugáloknak a nyíregyházi cserediák.

Nyilvánvalóan kevésbé izgulva vág neki egy magyar cserediák egy olyan útnak, amely valahová Európába vezet, mivel nagyobb biztonságot remél a saját kontinensen. Így volt ezzel Polyák Gréta is, a nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium tanulója, aki Portugáliába kapott kiutazási lehetőséget. Sokkal kisebb kulturális különbségre számított, mintha távoli, egzotikus országba küldték volna, de mégis számtalan, nem várt meglepetésben volt része.

Rájöttem, több szempontból is jobban illik hozzám Portugália." Polyák Gréta

Összesen négy családnál

– Eredetileg Oroszországba készültem, mivel tanulom is az orosz nyelvet, aztán rájöttem: több szempontból jobban illik hozzám Portugália. Egy ismerősömtől csupa jót hallottam erről az országról, így aztán nekivágtam. Pedig annyira nem érdekelt korábban ez az egész, hogy anyukámnak kellett nógatnia. Indulás előtt aztán eltökéltem: nem lesznek elvárásaim, de a vége az lett, hogy négy család is kellett ahhoz, hogy kitöltsem a kötelező időmet – vágott mindjárt a közepébe Gréta, és már sorolta is a kéretlen kalandokat.

Kávézás és szieszta

Előfordult, hogy elfelejtett hazamenni a megbeszélt határidőre, aminek nem örült a fogadó családja. Máskor megtámadták hazafelé menet a sötét utcán, és bár megúszta, még kibeszélni se nagyon tudta a sokkot magából. Egyszer pedig beteg lett és nem tudott iskolába menni, aminek az igazolását azért kell komolyan venni, mert a csipes beléptetőkártyás, elektronikus osztálynaplós, mindent pontosan regisztrálós iskolai rendszerben akár a negyedéves érdemjegy is veszélybe kerülhet a gyakori hiányzás miatt.

– Persze ezeket leszámítva az egész nagyon csodálatos volt: életem első repülőútja, a feledhetetlen szépségű táj, az olajfaligetek, a tengerpart, a pálmafák, a kaktuszok, vagyis az egész mediterrán környezet, a délutáni kávézások és beszélgetések szieszta alatt. Coimbra, az egyik város, ahol fogadtak, csodálatos régi, patinás egyetemváros. Imádtam a macskaköves utcáit, a műemléki épületeit. De elutazhattam Lisszabonba, Leíriába és Portóba is, az összes közül az utóbbi lett a nagy kedvencem.

Gréta öt hónapot töltött az első fogadó családjánál, ám mivel a mérnök apukának nem sok ideje volt rá, és a „kistesói” is elhúzódtak tőle, máshová kérte magát. Hirtelenjében egy portugál segítő fogadta be az otthonába, de annyira megszerették az ottani két „lánytesóval” együtt, hogy marasztalták. Egy hetet egy tengerparti kis faluban töltött, végül az utolsó 4 napján beköltözött a Nemzetközi csereprogram Alapítvány kinti önkénteséhez, aki – a kémiai Nobel-díj várományos férjével – szinte anyja helyett anyja volt mindvégig. Az utóbbiakkal még az ország legmagasabb hegyére, a Sella da Estrelára is felmásztak havat nézni, hogy Gréta brazil barátnőjének a kedvében járjanak, aki még soha nem látott ilyet.

Megváltoztatta az út

– Nagyon sok brazil cserediákkal kerültem össze, többekkel sikerült összebarátkoznom is.

Gréta annyira megszerette Portugáliát, hogy szinte minden várost a „szülővárosának” tekint, ahol megfordult. Mulattatta, hogy a portugálok – akik sokat tudnak a magyar fociról, Puskás nevét azonnal fújják – szerették a hosszú szavainkat, és a szótörőinket, Magyarországot gyakran tették Ázsiába – földrajzot ugyanis csak azok tanulnak ott, akik gazdaság, vagy tudományos szakot választanak –, és a nyelvünk hangzását gyakran a lengyeléhez, az oroszhoz, néha a kínaihoz hasonlították. Grétát – akiről korábban azt tartották, hogy visszahúzódó és halk –, visszatérve nem győzték dicsérni, amiért nyitottá, önállóvá vált. – Én magam is észreveszem, hogy többet mosolygok. Azt pedig soha nem feledem, hogy a portugáliai francia „pótanyám”, pénzt adott az iskolai bálhoz, amikor a sajátom elfogyott, majd elvitt egy üzletbe, hogy válasszak magamnak egy báli ruhát az ő költségére.

- Matyasovszki József -

Sokkal szigorúbb oktatás

– Érdekes, hogy a spanyolok nem értik a brazilokat, ami fordítva már egyáltalán nem igaz. Angolul leginkább velük tudtam szót érteni, mert a portugál fiatalok nem beszélik az angolt valami jól, ami a kapcsolatteremtést is megnehezítette – sorolta a nyíregyházi lány, aki karácsony után már remekül beszélt portugálul, minden dolgát magának intézte. A váltásoknak köszönhetően 11. és 12. osztályba is járt, művészeti előadásokat, sőt, gazdaságtant is hallgathatott. A portugál oktatás sok mindenben hasonlít a magyarhoz, de sokkal szigorúbb. Ott egy 14 éves fiatalnak már döntenie kell a jövőjéről és a pályaválasztásról, és ha mégis meggondolná magát, évet kell ismételnie.