Anyuval és anyun lógnak

Nyíregyháza - A néhány hetes csecsemőtől a komoly bölcsisekig mind együtt ropják anyuval a babahordozóban.

Gyermekként nincs is jobb móka annál, mint anyuval lógni, aki egész nap a kívánságainkat lesi, benne van minden játékban, finomakat főz és tonnaszámra osztja a puszikat, öleléseket. Anyun lógni azonban már más tészta, kivéve, ha…

– A Lógjunk anyuval egy amatőr tánccsoport, aminek vannak ugyan hivatásos táncos tagjai, de a legtöbbünknek nincs semmiféle ilyen irányú tapasztalata. Egyszerűen szeretünk mozogni, közösségben lenni, ezért alapítottuk a csapatot – szögezte le elöljáróban Dobos Adrienn, két gyönyörű kislány édesanyja, akivel az elmúlt években többször találkoztunk már a babahordozó heteken. S hogy miért fontos ez?

– Miközben táncolunk, a gyerekeink velünk vannak hordozókban, azaz rajtunk lógnak: a picik elöl, a nagyobbak hátul, a még nagyobbak pedig már mellettünk. A csoport kifejezetten vegyes, ahogy a koreográfiák is, a popzenétől a latin ritmusokig minden belefér nálunk, de úgy alakítjuk át ezeket, hogy hordozóképes legyen. Babával a mellkasunkon és a hátunkon például elképzelhetetlenek az éles forgások, kényelmetlenek és megterhelőek lennének a guggolások, ezért először átnézzük és kipróbáljuk a tervezett lépéseket, és ha működnek, kezdődhet a csoportos tanulás – árulta el a nyíregyházi anyuka, s hozzátette: nemrégiben igény merült fel arra, hogy apukák is csatlakozzanak hozzájuk, úgyhogy ennek a szervezésébe is belekezdtek.

– Amellett, hogy szeretnénk jól érezni magunkat, igyekszünk minél több helyen felhívni a figyelmet a helyes hordozás fontosságára. Szerencsére erre megkapjuk a lehetőséget, hívtak már minket családi napokra bölcsődékbe, óvodákba, és néhány falunapon is bemutatkoztunk. Szívesen állunk nemes ügyek mellé, ahogy tettük azt a kórházban a születés hetén és az anyatejes táplálás világnapján, de saját nagyrendezvények szervezése is tervben van – sorolta Dobos Adrienn.

Hús-vér anyukákkal

Sziklainé Dusinszki Judit tíz hónapos kislányával először érkezett a rendhagyó táncórára.

– Még a születése előtt elhatároztam, hogy ha egyszer gyermekem lesz, akkor nem babakocsiban fogom tologatni, hanem hordozom majd. Úgy éreztem, jó hatással lenne a fejlődésére a közelség, szorosabb kötődés alakulna ki közöttünk. Bevallom, tanácstalan voltam, mert rengeteg cikket olvastam erről, de nem tudtam, melyik hordozó a legjobb, így segítséget kértem egy szakembertől. Nemrég aztán sikerült beszereznem, de még gyakorolnom kell, hogyan kössem fel biztonságosan. Egy ismerősöm ajánlotta, hogy jöjjek el a csoportba, mert itt egyrészt megtanítják szakszerűen használni a hordozót, másrészt kimozdulhatunk, közösségben vagyunk. Ráadásul, mivel azonos az érdeklődési körünk, ha segítségre lenne szükségem, nem kell netes fórumokon kutatnom, hanem hús-vér anyukákkal tudok tapasztalatot cserélni.

- Csáki Alexandra -