Meggyár: már aligha juthat egyről a kettőre

Szabolcs-Szatmár-Bereg - A bő termés, a nyári forróság és a termesztői kör szervezetlensége is alávágott az árnak.

– Az időjárás mellett leginkább a külföldi vevők hatnak a meggypiacra – írtuk múlt szombaton a FruitVeB Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, valamint az ÉKASZ (Alma Terméktanács) meggypiaci elemzését idézve. Csakhogy az idén egyikkel se lett szerencséjük a meggytermesztő gazdáknak. A külföldiek vásárlásának eddigi elmaradása (közülük csak a romániai, „teherautós” vevők mozognak) miatt csökkent a bordó nemzeti kincsünk feldolgozóhoz beszállítva realizálódó hazai ára. A szezon indulásakor érvényes nettó 150-160 forintos konzerv- és hűtőipari ár mostanra már mintegy 30 százalékot esett, a léipari meggy ára pedig olyan mélyrepülésbe kezdett, ami teljességgel elfogadhatatlan a termelők oldaláról.

– Legszívesebben sírnék keserűségemben, mert azt látom, feleslegesen dolgozik az ember – panaszolta lapunknak az egyik sóstóhegyi meggytermesztő, kevesellve a portékája kilónkénti árát. Ugyanis ismét helyzet van, meggyhelyzet, amelyben néhány hét is elég volt, hogy szétverje a gyümölcsössel bíbelődők álmát.

Még árat se mondanak

– Legutóbb még az újságban is azt olvastuk, hogy 150-160 forint lesz a meggy ára, ezzel szemben a felvásárlónál egészen más a helyzet – folytatta panaszosunk, elmondva, hogy egy olyan 1,6 hektáros vegyes gyümölcsöst örököltek a szüleiktől, amelyen az alma- és diófák mellett közel 120 telepített meggyfa található. Örültek az örökségnek, azt remélve, hogy a bevétel jó lesz nyugdíj-kiegészítésnek. Sajnos, csalódniuk kellett. Egy-két napig a múlt héten még 100 forintot fizettek a meggyükért, ám a hét elején már csak úgy vették át tőlük a leszedett gyümölcsöt, hogy árat nem is mondtak. Éppen tegnap szembesültek vele, hogy ami eddig száz forint volt, most már csak 80-at ér, ha egyáltalán átveszik.

– Tisztában vagyok a pénzügyekkel és az árakkal. Emlékszem, már húsz éve is több mint 100 forintot fizettek a meggy kilójáért, pedig az a százas nem annyit ért, mint a mostani. Egy permetezés több mint 16 ezer forintba kerül, és ha az ember minőségi gyümölcsöt szeretne előállítani, legalább ötször permetezni kell. Így még a vegyszer ára sem térül meg, a 30 fokban végzett munka áráról nem is beszélve. Pedig nem hinném, hogy egy eurónál kevesebbért adják tovább, vagyis legalább 240 forint haszonnak lennie kell rajta – tette még hozzá.

Felesleges elmondani?

– Szomorú, de a jövő héten már vége is a meggynek, pedig jóformán nem is dolgoztunk vele – fogadott borúsan Varga László felvásárló, aki 41 éve van a szakmában. – Kegyetlen időjárásunk volt az idén, felszaporodott a kártevő, az érési folyamat is legalább két héttel hamarabb jött, a gyümölcs lassan túlérik a melegben, vagy most majd leveri a szél – legyintett lemondóan, sorra küldve el ottjártunkkor az érdeklődőket a bizonytalanra, esősre váltó idő miatt. Amúgy is nehezen állt kötélnek, hogy nyilatkozzon, mert szerinte évek óta feleslegesen mondja el a véleményét.

– A legnagyobb baj most is a káosz, a szervezetlenség; gond van a piaccal, a minőséggel és az érdekvédelemmel. Nekünk főleg a német vevő diktál, ráadásul most a németeknél és a lengyeleknél is bőséges a termés, nem úgy mint tavaly, amikor a lengyel inkább hozzánk jött, nehogy kötbért követeljen tőle a német. Igaz, most is itt téblábolnak, a tavalyiból okulva nem akarnak lemaradni a magyar meggyről, és 110 forintot is adnak érte annak, akitől elviszik – sorolta.

– Sajnos, azt látom, hogy amennyi a gazda, annyiféle a minőség. Aztán gondoljon bele! Magyarországon egyetlen üveggyár üzemelt, ott is tűz ütött ki, s most Szlovákiából kell behozni az üveget, euróért. A bank kockázatosnak tartja a feldolgozóipart és a mezőgazdaságot, nem ad hitelt, a 20-30 fás kertekben pedig nem törődnek a megfelelő növényvédelemmel. Csoda, ha 80-100 forint között ingadozik a meggy ára, és már olyat is hallottam, hogy jönnek a nepperek, és a saját gépükkel lerázzák a gyümölcsöt, 50 forintot adva kilójáért.

Az almával is gondok lesznek?

– Nekünk is kellemetlen elküldeni a termelőt, de állandó beszállítói körrel dolgozunk, s egy adott mennyiségen túl nem tudok többet felvásárolni. Tudom, ki megbízható és ki nem, kinek érdemes göngyöleget adnom. Harminc évvel ezelőtt úgy köthettem szerződést, hogy előre meg tudtam mondani, mennyi lesz a legalacsonyabb ár. Ma semmi garancia nincs, a gyümölcs terméktanács felelőtlenül 300 forintos meggyárat ígérget februárban, a TÉSZ-ekbe pedig behajtották az embereket, de nincs értékesítési háttér. A lengyel gazdát a hazájában támogatják, az ittenit viszont – ha a bevétele meghaladja a 600 ezer forintot – megadóztatják.

– Azt kellene elérni, hogy egy kézben legyen a termelés és a feldolgozás. Komolyabb hűtési háttérre lenne szükség, mert nem biztos, hogy most érdemes eladni az árut, később talán többet kaphatnánk érte. És ha nem kell a németnek, vigyük el szervezetten Romániába, kiszorítva a neppereket, s nem beengedve a horvát termesztőt, hogy továbbvihesse a meggyét északra. Három éve rendet ígértek, de látom, hogy az almával is gondok lesznek, aminek már most egyengetni kellene a sorsát.

- Matyasovszki József -

[related-post post_id="3893383"]

[related-post post_id="3787481"]