Repedés a falban, nagy bánat az ibrányi férj szívében

Ibrány - Amikor a múlt század első felében a szegény emberek házakat építettek, nem gondoltak sem betonból készült alapokra, sem arra, hogy egyszer majd hatalmas teherautók keltette rengésekkel kell felvenniük a harcot az épületek falainak. Sajnos ebben a küzdelemben a többtonnás teherautók győzedelmeskedtek, és sok településen csak tehetetlenül nézték az emberek a kamionok és a kővel, sóderrel megpakolt teherautók száguldása nyomán a házak falán keletkezett repedéseket. Így járt még a nagyszülei által épített lakóházával az Ibrányban élő Puskás Sándor is, aki bízik abban, hogy olvasóink támogatásával sikerül úgy-ahogy helyreállítania szobáinak falait.

Az egyik ibrányi városszéli házikóban lakik a 80 esztendős Puskás Sándor. Ez a ház a születése óta az otthona, még a nagyszülei építették. Igaz, már a ház megépítésének a körülményei sem voltak mindennaposak. Hiába jött haza sok pénzzel Amerikából a nagyapja, a megkezdett házat nem tudták befejezni, mert elkártyázta a vagyonát. A nagymama végül a helybeli Friedmann Zsiga fakereskedőtől kért hitelbe építőanyagokat, hogy elkészülhessen a ház.

Le kellett bontani

– Az utóbbi évtizedben az úton közlekedő nagy teherautóktól egyre rosszabb lett a ház állapota. A falak és a mennyezet megrepedezett, az ajtóm eldeformálódott, rosszul zár. Bár van gázkonvektorom, télen úgy süvít be a hideg, hogy még a vaskályhába is begyújtok. Az utca felőli szoba aztán annyira megrongálódott, hogy a fal szétnyílt, életveszélyessé vált, le kellett bontani 2010-ben. A többi szoba megmaradt, de sajnos azokban is hasonló a helyzet – mondta Puskás Sándor, aki 2012 januárja óta egyedül él a házban.

– A feleségemnek megígértem, amíg házam van, nem megyek sehová. Betegségek gyötörnek, de fizikailag jól érzem magam, így szociális otthonba se akartam sohasem menni. A nyugdíjamból a rezsit kifizetem, a gyógyszereket megveszem, az ebédet Nyíregyházáról hozzák nekem. Ami marad, abból megveszem a reggelit és a vacsorát. Nem tudok pénzt félretenni, hogy felújíthassam a szobákat, ezért nagyon hálás lennék, ha az olvasók anyagilag megsegítenének. Amikor a ház elejét el kellett bontani, költöttem rá, hogy valahogyan kinézzen.

– A földemet eladtam szinte pitykéért, azt fordítottam az épület külsejére, de belső felújításra már nem jutott – folytatta Puskás Sándor, aki nehéz életéből is felvillantott néhány életképet. Az általános iskolát először nem tudta befejezni, mert édesapja beteg lett, s öten voltak testvérek. Házas emberként fejezte be később a nyolc osztályt, hiszen csak úgy tudott elhelyezkedni. A termelőszövetkezetben volt karbantartó, lakatos, majd traktort és kombájnt vezetett.

– A feleségemmel 47 évet éltem együtt jóban-rosszban. Mikor kimondtuk az esküvőn, hogy holtomiglan-holtodiglan hűségesek leszünk egymáshoz, mi ezt nagyon is komolyan gondoltuk. Három gyermeket neveltünk fel, ők is itt laknak Ibrányban, családot alapítottak. Mindenkinek megvan a maga baja, reggeltől estig dolgoznak, örülnek, ha a saját családjuk megélhetését biztosítják, nem tudnak engem segíteni. Nagy bánata a szívemnek, hogy itt hagyott a feleségem, egyedül maradtam a repedező házban.

A cím a szerkesztőségben

– Arra kérem mindazokat, akik anyagilag segíteni szeretnének, hogy M. Magyar László újságírón (06-20/480-1693) keresztül juttassák el hozzám adományaikat, felajánlásaikat, mivel nem rendelkezem számlaszámmal. A segíteni szándékozóknak meg tudja adni a címem és a telefonos elérhetőségemet is. Mindenki segítségét, támogatását előre is köszönöm – tette hozzá Puskás Sándor.

KM-MML