Ladikkal csorogtak a Tiszán

Tiszabercel - Mit keres az elefánt a porcelánboltban? – tehették fel sokan ezt a jól ismert kérdést, amikor a napokban a Nemzetközi Tisza-túrán részt vevő könnyű és gyors mozgású kenuk és kajakok között megláttak egy igazi tiszai ladikot.

Bakancslistán a Tisza-túra

A Budapesten élő Füredi Mihály és felesége, Jermi Csilla döntöttek úgy, hogy ­Tiszabecstől Tiszacsegéig csorognak le ezzel a vízi járművel.

– A férjem tiszacsegei származású, így nagyon kötődik a folyóhoz. A bakancslistánkon mindig is szerepelt egy Tisza-túra, de mivel nem volt tapasztalatunk, kettesben nemigen lett volna értelme elindulnunk azzal a 6 méter hosszú ladikkal, amelyet a közelmúltban vásároltunk. Férjem öccse javasolta nekünk a Tisza-túrát, s felvettük a kapcsolatot a Nemzetközi Tisza-túra szervezőivel, Egri-Kiss Tiborral és Haraszti Bélával – elevenítette fel az előzményeket Csilla asszony érdeklődésünkre a tiszaberceli pihenéskor.

– Azt hittem, hogy lepattintanak majd bennünket, hogy mit akarunk mi a csónakkal, de nagyon segítőkészek voltak. Egy barátunk utánfutóval elvitte a ladikot Tiszabecs­re, s megkezdtük mi is a többiekkel a nagy kalandot, bár voltak kételyeink, hogy a nagysága miatt mennyire tudunk lépést tartani a többiekkel.

Így utólag elmondható, hogy a négy hónapja vásárolt ladik beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ha nem is volt olyan fürge, mint egy kenu, jó ütemben haladt lefelé, közben lehetett onnan fotókat készíteni, s a házaspár még főzhetett is benne.

Sok szép élmény

– Voltak szakaszok, amelyek próbára tettek bennünket és a csónakot is, olykor pedig széllel szemben kellett haladnunk. Az egyik este zivatar is volt, s mivel másnapra megduzzadt a folyó, nem akartam elindulni. Aztán kiderült, az áradás csak jót tett nekünk, hiszen gyorsabban haladt a csónak.

– Úgy gondolom, megérte megvenni a ladikot, nagyon sok szép élményben volt részünk ezen a túrán. Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy egyszer vegyenek részt egy ilyen kiránduláson.

KM-MML

Kellemesen csalódtak

– A túra előtt egy héttel eljöttünk Szatmárba, hogy megismerkedjünk a környezettel, a feltételekkel. Megmondom őszintén, rosszabbra számítottam, s így mindenben kellemesen csalódtam. Megfogott a hangulatos táj Túristvándi arculatával együtt, s a tájjellegű ételek is elnyerték a tetszésünket. A kollégáimat is arra biztatom, hogy jöjjenek el az ország keleti szegletébe is, hiszen egyáltalán nem ismerik ezt a vidéket, nem ismerik az itteni természeti kincseket és az itt élő emberek kedvességét, vendégszeretetét – tette hozzá befejezésül Jermi Csilla.