Furcsa lények maradtak a kosárban Szamosszeg alatt

Szabolcs-Szatmár-Bereg - "Valami egészen furcsa élőlények maradtak bent a kosárban, fél tucatnyi tekergő kígyó."Valahonnan Zemplénből tartottam hazafelé éppen, amikor a rakamazi Nagyréten azt látom, hogy három nyakig sáros cigány férfi a Tisza-ártérben csíkászik.

A folyó menti gödrök a rekkenő hőségben kiszáradtak már, de az aljuk nedves volt még, azokban turkált a három csíkász, és egyre másra hajigálták ki a partra egy kisfiúnak a tekergőző állatokat.

A világ legfinomabb hala

Régi, szatmári nyarak jutottak az szembe, amikor nagyapámmal, meg Szűcs Ferkó barátommal ugyanígy vallattuk a Kraszna egyik holtágát. Mi csak Ócska-Krasznának mondtuk, lent kanyargott a Hívő-tanyánál, már majdnem Szamosszeg alatt. Pályi volt oda vagy három kilométer, de megérte a gyaloglás, mert lapátnyi kárászokat, meg karomnyi csukákat rejtett a víz – legalábbis nagyapám szerint. Az ő szava pedig szent volt, pedig sohasem halászott. Akkor is mi csusszantunk a vízbe, ami büdös volt és fekete, és folyton valami láthatatlan szúrós növények tekeredtek ránk, ráadásul a beígért halak is elmaradtak.

Egyszer azonban valami egészen furcsa élőlények maradtak bent a kosárban, fél tucatnyi tekergő kígyó. Rémülten hajítottuk messze a kosarat, de nagyapánk hangja megnyugtató volt: csík az mind, a világ legfinomabb hala. Több se kellett nekünk, estig kotortuk a nehéz, fojtó szagú partszéli iszapot, és legalább ötven hátborzongatóan csikorgó csíkkal indultunk hazafele. Otthon nagyanyánk kibelezte, kimosta, és forró zsírban ropogósra sütötte mindet. Ha még ettek fenséges falatokat!

No, az volt az első és mindmáig utolsó csíkevésem, mert jött az iskola, a futball, később pedig, mikor megint megkívántam a csíkropogóst, már eltűnt rég, ami meg maradt, szigorúan védett lett.

Ma is az. Hála istennek, mert fogynak a mocsaras, lápos mezők, mind szűkebb az élettere. Ma már alig van ember, aki szabadban, élő csíkot látott, ami egyébként gyönyörű jószág, megnő húsz-harminc centisre is, és jó erős szivar vastagságú. A réti csík mellett van vágó, és kövi csík, sőt hegyi csík is, de mind méretben, mind számban messze a réti mögött maradnak.

Ezek legfeljebb tíz centisre nőnek, és ceruzavékonyak, eleink, ellentétben a rétivel még a disznónak se adták. Mi annak idején csalihalként harcsára horgásztunk velük, de most már azok is védettek. Meg az igazat megvallva soha, semmit se fogtunk velük. Igaz, a horgon remekül mozogtak.

- Balogh Géza -