Tisza-túra? Nagy kaland!

Nyíregyháza - Jövőre lesz a jubileumi, ötvenedik túra, melyet már most elkezdtek szervezni.

Sok víz lefolyt már a Tiszán, a szőke folyón, minek habjait előszeretettel szelik a vízitúrázók.Szervezett keretek között idestova negyvenkilencedszer rendezik meg a nemzetközi Tisza-túrát. Ez a Nemzetközi Duna-túra után Magyarország második legjelentősebb vízitúrája. A nemzetközi jellegét ezúttal csak az adja, hogy Ukrajnából indul, külföldi résztvevőt nem találni a jelentkezők között.

A legelső Nemzetközi Tisza-túrát Sárospatak és Szeged 106 fő részvételével bonyolították le 1968-ban. Rá egy évre már Gergelyiugornyáról csorgott le a mezőny szintén Szegedig. A túra kiinduló állomása 1970-1986-ig Csenger volt, aztán Tivadar vette át a szerepét. Különleges esztendő volt 1982, akkor Belgrád volt a végállomás.

– Negyedévszázada vagyok jelen túravezetőként a Tisza-túrán – jelezte az idő múlását hamiskás mosoly kíséretében Haraszti Béla főszervező. – Egészen 1990-ig a Tisza határvízén Benk és Tuzsér között csak a magyar résztvevők evezhettek, ami azt jelentette, hogy a külföldieknek ezt a távot szárazföldön kellett megtenniük. Egyszer a tiszai ciánszennyezés, másszor az árvíz miatt volt a megszokotthoz képest rövidebb a túra. Az eltelt évek alatt több mint 15 ezer résztvevője volt a Nemzetközi Tisza-túrának. Összesen 16 országból érkeztek határon túli résztvevők, a legtöbben (közel 800-on) Németországból jöttek. Ki kell emelni dr. Egri Kiss Tibor örökös túravezető szerepét, aki három túra kivételével mindegyiknek aktív résztvevője volt, és így lesz ez ezúttal is.

– Az idei túra érdekessége, hogy ott lesz az a házaspár, akiknek tavaly született gyermekük, ergo egyéves résztvevőnk is lesz. Ez korábban már 25 éve előfordult, akkor az én lányom volt épp egy esztendős – közölte Haraszti Béla, aki jellegzetes fehér vászoningben és kalapban szokott evezni. Javasolja a hosszú ujjú öltözéket, hisz könnyen megéghet bárki, mint ahogy tették anno a hófehér bőrű keletnémet lányok. Aki ezúttal Bustyaházától Tokajig vele tart, megközelítőleg 275 kilométer lesz a penzum. Fix létszám nincs, mivel menet közben is lehet csatlakozni hozzájuk. Van, aki a rajt előtt Rahótól Veres István vezetésével raftingol. Szerda este találkozik a csapat, csütörtökön lépik át a határt, aztán a terv adott: 22-én Tiszabecsen, 23-án Szatmárcsekén, 24-én Jándon, 25-én Tiszamogyoróson, 26-án Tuzséron, 27-én Dombrádon, 28-án Tiszabercelen töltik az estét, míg 29-én befutnak Tokajba.

– Mindenki maga biztosítja az eszközét, a felszerelését, mi a csomagszállításra ügyelünk, és a nevezési díj fejében a szállást leszervezzük. Mindegyik helynek, megállónak külön varázsa van, elég ha csak a tuzséri Kérész-kikötőt, a timári halsütőt vagy a dombrádi és a tuzséri kikötőt említem. Régen azért volt vonzó a külföldiek körében, mert nyugati és jugoszláv útlevéllel nem evezhettek a határvízen, ezért kalandnak fogták fel. Egyébként a jövő évi, ötvenedik Nemzetközi Tisza-túrára már most vannak német érdeklődők, akik direkt akkorra időzítenék a szabadságukat. Nekem egyébként már most bizsereg a tenyerem, nagyon várom az első evezőcsapásokat. Ennek a túrának a hangulata semmihez sem hasonlítható – jegyezte meg végezetül Haraszti Béla.

KM–LTL

A legrutinosabb résztvevő

Extrém eszközzel is szelik a habokat az idén: egy házaspár halászladikkal kel útra. A legtapasztaltabb induló az idén is dr. Egri Kiss Tiborné lesz, akinek töretlen a lelkesedése:

– Imádom a vizet, a folyót, a Tiszát, ahol a csend és a nyugalom az úr. Fizikálisan rendben vagyok túl a nyolcadik ikszen is. A férjemnek a szíve csücske a túra. Ezúttal felváltva evezünk és kerékpározunk, ami a mi korunkban érthető. Egyszer úgy jártam, hogy a tiszaberceli gáton kilyukadt az egyik gumi, így hosszú-hosszú kilométeren át csak tolni tudtam a sérült biciklit. Persze, a szép dolgokra szívesebben emlékezek vissza. Így a szatmárcsekei, a tiszabecsi, a tiszaberceli és a tokaji szakaszokra. Sok olyan iskolással voltam hajdanán a túrán, akik azóta felcseperedtek, és azóta már ők hozzák a gyermeküket. A Tisza nekünk örök szerelem – említette a Lillafüreden élő életvidám Pannika néni.