Az önbeteljesítő jóslatokról

Az elmúlt szombaton a megyei napilapban városfejlesztési szakember értekezik az önbeteljesítő jóslat létezéséről a települések fejlesztésében. Megállapítja, hogy: „egy világosan megfogalmazott fejlesztési cél önbeteljesítő jóslattá válhat”. Állítását tudományos tétellel is alátámasztja: „Ha az emberek egy szituációt valósként határoznak meg, akkor annak következményei valósak lesznek.” A szociológiában ezt Pyg­malion-effektusnak hívják. Példák sokaságával bizonyítja a tételmondat igazságát. Koppenhága város kerékpárút-fejlesztésétől Rozsály önfenntartófaluprojekt-valóságáig. Dr. Hajzer László jegyzete.

Folytatom a reggeli lapszemlét, és a Nyíregyházi Naplóban találok egy írást a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület alapításának 155. évfordulójáról. Az írás lényege, hogy a ma is álló Takarékpalota az egyesület alapítása után 50 évvel felépült. Az eredeti funkcióját megőrizve ma is meghatározó szerepet tölt be a város gazdasági életében, emellett a Kossuth tér gyönyörű, emblematikus épülete maradt.

Természetesen egyetértek a városfejlesztési szakember gondolataival, egyben csodálom a 155 évvel ezelőtti egyesületalapítók bátorságát a döntésükkel kapcsolatban. Lónyay Menyhért az első elnök, a főigazgató pedig egy korabeli ügyvéd kolléga, Kovách Gergő volt. Az utókor ma is hálásan emlékszik az alapítókra. Az épület felújítva ad otthont banknak, lakóközösségnek és különböző üzleteknek. Az egyesület alapításakor helyesen mérték fel az igényeket, hozzárendelték céljaikat, ezzel megvalósították terveiket. A Takarékpalota jó példa arra, hogy a világosan megfogalmazott cél önbeteljesítő jóslattá vált.

Sok példát találhatunk a hasonlóan sikeres fejlesztésekre, és a kevésbé sikeres, talán már bírálható városfejlesztési döntésekre is. Sőt, ugyanazon a településrészen található mindkét esetre példa. Mondjuk ki, hogy Sóstón egymáshoz közel megvalósult egy nagyon sikeres állatpark­fejlesztés és egy kevésbé sikeres, vagy egyenesen sikertelen Krúdy Szálló vagy Vigadó projekt. Az okokat nem részletezem, azok közismertek. Szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy én a fejlesztések híve vagyok. Ennyi elég a múltbeli példákból, lássuk a jövőt. A „jövő elkezdődött” tartja a mondás. Döntés született arról, hogy Sóstón épüljön 100 szobás, sokcsillagos luxusszálló, mert ez kell a város turisztikai célkitűzéseinek a megvalósításához. Ahogy manapság mondják, a város pályázott és nyert. A forrást az állam biztosítja, indulhat a nagy álom megvalósítása. Valóban régi célkitűzése a helyi politikának – pártállástól függetlenül – egy sokcsillagos luxusszálló megvalósítása. És már jöhetnek is a fizetőképes vendégek egész évben.

Nyáron valóban pezseg az élet Sóstón. Telt házzal megy szinte minden. Jó érzés, hogy van Sóstófürdő. Aztán jön az ősz, a tél, és újra a tavasz. Alig van vendég a városban. Talán az üzletemberek, esetleg a vadászok jönnek, meg egy-két autóbusznyi turista, de ők is inkább csak a piacra. Az éttermek üresek, a város egy-két kulturális, vallási vagy sportesemény tömegmozgósító erejétől eltekintve elcsendesedik. Számolok magamban: száz kétágyas szoba az új szállodában azt jelenti, hogy kétszáz vendég tartózkodik naponta városunkban. Valóban gyönyörű célkitűzés. A nyári három hónapon kívül félházzal üzemelés mellett is – hétnapos itt tartózkodást feltételezve – legalább háromezer-ötszáz vendéget kell évente idecsábítani.

Nem folytatom, nem vagyok én a városfejlesztés felkent szakértője. Mindez csak azért jutott eszembe, mert reggeli olvasmányom szerzője szerint a világosan megfogalmazott fejlesztési cél önbeteljesítő jóslattá válhat. A célkitűzés megtörtént, a szálloda megvalósulni látszik. Már csak gazdaságosan kell majdan üzemeltetni valakinek. Ahhoz meg elég, ha a nyári hónapokon kívül legalább félházzal működik majd. Szeretném, és kívánom, hogy így legyen: minden városlakó megelégedésére. Legalább annyira, és úgy, ahogy a Takarékpalota teljesíti máig az alapítók által kitűzött célt. Ez lehet mondjuk a pályázati célok között megfogalmazott „A” terv. Szerény városlakóként kérdezem, hogy létezik „B” terv is, ha mégsem jönnek a nagyon várt vendégek? Mert a szállodát akkor is fenn kell tartani.

A Takarékpalota százöt éve önfenntartó – de lehet, még nyereséget is hoz a városnak. És mi történik akkor, ha nem jönnek a várt szállodai vendégek? Kiderül, hogy a jóslat önbeteljesítő lett, a következmények meg valóságosak – ahogy a szerző írta.

- Dr. Hajzer László, Nyíregyháza -