„Az asszonykórust is hívd el, anya!”

Érpatak - Mint egy hatalmas család: részt vettek egymás ünnepségein, énekükkel jó kedvet teremtettek.

Éppen húsz évvel ezelőtt történt egy érpataki farsangi mulatságon. Néhány asszony összeállt arra az egy alkalomra, s olyan fergeteges hangulatot varázsoltak énekükkel és táncukkal, hogy a jelenlévők egyöntetűen arra kérték őket: maradjanak együtt, folytassák a népdaléneklést. S mivel éppen akkoriban volt nagyon népszerű a Veresegyházi Asszonykórus, már ki is találták az új művészeti csoport nevét: Érpataki Asszonykórus.

Mindenhol szívvel-lélekkel

Két évtized telt el azóta, de az együttes tagjai még mindig olyan lelkesen állnak a színpadra, még mindig olyan jó hangulatot teremtenek, mint egykoron azon a farsangi rendezvényen.

Mikor azt kérdeztük Sutkáné Makara Beátától, az Érpataki Asszonykórus vezetőjétől, hogy mely kiemelkedő pillanatokra, eseményekre emlékszik vissza szívesen, egy kis gondolkodás után így válaszolt.

– Nehéz kiválasztani, hiszen nagyon sok szép élményben volt részünk. Számunkra minden fellépés nagy megtiszteltetés volt. Ugyanolyan szívvel-lélekkel mutattuk be a műsorunkat egy kis faluban, mint Budapesten egy nagy színpadon. Valamilyen szempontból minden szereplés szép és kedves emlék maradt. Nagy dolognak éreztük, hogy az érpataki népdalokat népszerűsíthettük. Ha mégis valamit ki kellene választanom, hadd emeljem ki a Guinness-rekordot, ami a mai napig az együtt éneklés világrekordja. Akkor hetvenkét órán keresztül csak magyar népdalokat énekeltünk.

Támogató család, biztos háttér

Az elmúlt húsz év alatt közel negyven tag szerepelt az asszonykórusban. Volt, aki elköltözött távolabbi településre, mások házasság vagy szülés miatt intettek búcsút fájó szívvel a csapatnak. Amikor a legtöbb tagú volt a művészeti együttes, akkor tizenketten énekeltek, most hosszabb ideje nyolcan vannak az ,,asszonyok”. Az idézőjel azért indokolt, mert bár több éve az együttessel énekel, még most is a csoport legifjabb tagja a 21 esztendős Sutka Rebeka.

– Számomra a legnagyobb elismerés, hogy a saját gyermekemet be tudtam oltani a magyar népdalok szépségével. Igaz, már születése előtt is sokat énekeltem Rebekának. A legcsodálatosabb érzés, hogy a népdaléneklést választotta a kislányom hivatásul, életcélul – folytatta Bea asszony, aki Rebeka mellett felnevelt még három gyermeket, vezette a háztartást, s mindezek mellett még összefogta az asszonykórust is.

– Talán valamennyiünk nevében mondhatom, hogy az együttes fennmaradásához az is kellett, hogy legyen mögöttünk egy megértő és támogató család, egy biztos háttér. Köszönjük minden családtagnak, hogy lehetővé tették számunkra a próbákat, a fellépéseket, az utazásokat. Az én munkámat pedig nagy mértékben segítette, illetve segíti most is, hogy mindegyik kórustag vállal feladatokat, felelősséget éreznek az együttesért. Egyébként az első számú rajongóink mindig a saját gyermekeink voltak. Úgy hozzászoktak a kórushoz, hogy ha valamelyik család ballagásra, legénybúcsúra, esküvőre vagy akár elsőáldozásra készült, akkor gyakran elhangzott az ünnepelt részéről a kérés: ,,Az asszonykórust is hívd el, anya!” Olyanok voltunk, mint egy hatalmas család. Részt vettünk egymás ünnepségein, énekünkkel jó kedvet, vidám hangulatot teremtettünk, s mindezzel tulajdonképpen az egymás iránti szeretetet, tiszteletet is kifejezhettük.

Az idei, jubileumi évben sem fog unatkozni az asszonykórus. Nem fogynak ki a tervekből, az ötletekből, s folyamatosak a meghívások is. Most még van egy-két báli felkérés, aztán jönnek a tavaszi, nyári fellépések.

A közelmúltban egy népzenei anyagokat tartalmazó CD-hez készített felvételeket az asszonykórus. Áprilisban Budapesten a Hagyományok Házában mutatja be a kiadó ezt a lemezt, az érdeklődők pedig a népdalkör előadásában láthatják majd az Érpataki hajlikázót is.

Kényszer, fizetség nélkül

– Nem tudjuk, meddig maradunk még együtt, de a közös munka minden pillanatát élvezzük mind a mai napig – mondta befejezésül Sutkáné Makara Beáta. – Talán, ha egyszer már nem leszünk, úgy emlékeznek majd ránk az emberek, mint vidám asszonyokra, akik nagyon szerettek énekelni mindenféle kényszer és fizetség nélkül. Érpataki Asszonykórus, köszönöm, hogy vagytok!

KM-ML