Ne tovább!

Annyiszor, de annyiszor gondoltam már, hogy ennél nincs lejjebb – de ez a szörnyű hétvége megmutatta, hogy még mindig nem értünk le a pokol legmélyebb bugyraiba. Persze, ez az én hibám: ha nem olvasnék kommenteket, megkímélném magam a buta, primitív, nem egyszer aljas és gonosz megnyilvánulásoktól, és attól, hogy sokadszor is feltegyem magamnak a kérdést: atyaég, hol élünk?! Száraz Ancsa jegyzete.Veronáról eddig Shakespeare híres műve ugrott be – ezentúl pedig olyan Rómeók és Júliák jutnak majd a városról eszembe, akik a tragédia hőseihez hasonlóan fiatalok voltak, akik előtt ott állt az egész élet, mégis egy kiégett busz lett a koporsójuk. Olyan csapás ez, ami nem csak az érintett családokat, de az egész országot letaglózta, ebben a helyzetben pedig nem létezhet más hang, mint a csendé, a gyászé. Hát, nem! Hiszek abban, hogy ez az ország többet ér és többet érdemel annál, mint ahová a közbeszéd süllyedt: a hírhez hozzászólók orbánoznak, gyurcsányoznak, migránsoznak, és magukból kifordulva teszik fel a kérdést: mit kell ebből ekkora ügyet csinálni?! Szerencsére ők a kisebbség, de ahhoz éppen elegen vannak, hogy tovább fokozzák a szomorúságot. Arról, hogy a tragédia még szörnyűbb legyen, azok a szerkesztők gondoskodtak, akik kitették/kitetették portáljaikra a lángoló busz videóját. Van fogalmuk arról, mit tettek? Abban a roncsban akkor még tizenhatan voltak – sokan elevenen égtek el, addig, amíg forgott a kamera. Elképzelték vajon, hogy mit érezhet az, akinek a gyereke, a testvére vagy az édesanyja volt a videón a lángok között? Igen, én is pontosan tudom, hogy milyen fontos a látogatottság, a lájk és a kattintás, de azt gondolom, van egy határ: tizenhat áldozat jelenti azt, hogy eddig, és ne tovább!

- Száraz Ancsa -