Panelközi koripálya

A pingvinek országa lettünk. Nem, nem szaporodtak el az egzotikus madarak hazánkban, mi magunk változtunk totyogó szárnyasokká. Csáki Alexandra jegyzete.

Örömmel olvastam a híradásokat arról, hogy folyamatosan dolgoznak a gépek az utak síkosságmentesítésén, ahogy a járdák, buszmegállók kétkezi jégtörőinek munkáját is tisztelettel üdvözlöm, hiszen erőn felül kell teljesíteniük ebben az időszakban, de… Mindig ott van az a csúnya de, most például azért, mert kifejezetten küzdelmes a lakótelepek egybefüggő jégpáncélján átvergődni.

Napok óta attól rettegek, hogy kitöröm a nyakam, míg elaraszolok a buszig. Fogalmam sincs, hogy kihez tartozik a garázssorok szélétől a megállóig vezető út, éppen ezért nem is akarok ujjal mutogatni senkire, a tények azonban makacs dolgok. Reggel és este libasorban vánszorgunk a kikerülhetetlen, körülbelül száz méteres szakaszon. Ha annak ellenére szorongok a panelközi koripályán, hogy viszonylag jók a reflexeim és gyorsan gyógyulok, mit érezhetnek az idősek, nyugdíjasok, akiket egy combnyaktörés hosszú időre vagy talán örökre az ágyhoz kötne? Számukra ez a tél egyet jelent a szobafogsággal.

- Csáki Alexandra -