Ez itt két világ

Nehéz helyzetben mutatkozik meg, ki milyen ember és ki mennyit ér. Hasonló próbatételt élnek meg zord időkben országok és szervezetek, olyan nagy közösségek is, mint az Európai Unió. A vén Európa keresztes lovagok idejét idéző válságot él át, de úgy tűnik: a történelméből rosszul tanulta meg a leckét. Nyéki Zsolt jegyzete.

Pedig milyen nagyszerűen indult: az örökös háborúskodást csírájában elfojtó partnerséggel, közös programokkal, egységes tervekkel és célokkal, kölcsönös megértéssel. Európa szabad és gazdag országainak szén- és acél közössége hatalmas fejlődésen ment át, míg testet öltött az Európai Unióban. Bővült, gyarapodott, új tagokat fogadott be, s jó tanítóként osztotta meg velük tapasztalatait és a pénzét is. A szocialista tömbből szabaduló és csatlakozni vágyó országok pedig szorgalmasan jegyzeteltek, tanultak, köszönték a lehetőséget, hogy ott lehetnek a nagy dolgok születésénél, az uniós parlamentben. Aztán eljött a pillanat, amikor már közösen kellett szembenézni problémákkal, de a megoldásokban ellenvélemények ütköztek, megmutatva: amit az EU-ban látunk, az egy szervezet, de két világ. Állandósultak a viták, melyek hevében felszínre törtek a sérelmek is, például az, hogy a bebocsáttatás korántsem valami kegy a gazdag nyugat-európaiaktól, a saját érdekük is ezt diktálta. A mintegy százmilliós piacon egy gyors integrációval úszta meg a versenyt a világ sokkal erőteljesebb térségeivel: Ázsiával és Észak-Amerikával. A bruttó befizető pozícióban azt sem igazán értik meg, hogy a pénzzel nem jár együtt a tévedhetetlenség. A nettó haszonélvező „megtűrt szegény rokon” kelet-közép-európai országok arra is emlékeztetnek: egy befektetett euró itt, két euró megrendelés ott.

A nagy vízválasztónak a migránsválság és kezelése bizonyult: az idegen kultúrák tömeges beengedését másképp látják ott, ahol a gazdasági fejlődést és a jólétet olcsó vendégmunkásokra építették az elmúlt negyven-ötven évben, s másképp ott, ahol nem éltek ezzel az eszközzel. „Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja…” – írta aggodalommal telve Kertész Imre Nobel-díjas író. Tőle is elvitatták a jogot s tényt: az is szereti Európát, és ragaszkodik az uniós közösséghez, aki kritikát mond a vezető elitjére, a tehetetlenségre, a vészes idővesztésre.

- Nyéki Zsolt -