„Vándival együtt repülnék…”

Szamosbecs - A vándorsólyom első „bevetése” 2011-ben egy nemzetközi solymásztalálkozón volt.

Pár évtizeddel ezelőtt gyakran feltűnt a nyíribronyi határban egy kisfiú, aki a távcsövével az eget kémlelte.

Nem a kondenzcsíkokat maguk után hagyó repülőgépeket figyelte, hanem a jóval alacsonyabban szárnyaló ragadozó madarakat követte. A legjobban annak örült, ha vércse került a község légterébe, hiszen a zsákmányt kémlelő, egy helyben lebegő – szitáló – madarat könnyű volt megfigyelnie. Az élővilág iránti szeretetének kialakulásában nagy szerepe volt a biológiatanárának, Virók Ernőnek is.

Aztán a kisfiú felnőtt, családot alapított. Dolgozott a csengeri állami gazdaságban kertészként, majd annak megszűnése után 1998-ban a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál helyezkedett el: Szamosbecsen lett gátőr.

Egész nap a szabadban

– A ragadozó madarak iránti sóvárgás továbbra is élt bennem, és az internetnek köszönhetően egyre többet tudtam meg róluk. Nem hagyott nyugton a gondolat, hogy nekem is legyen egy madaram. Ezért letettem 2011-ben a vadászvizsgát, mert az volt az előfeltétele a solymászvizsgának – mondta el lapunknak Oláh László Pál, akivel az érdeklődők a közelmúltban Nábrádon a megyei vadásznapon is találkozhattak. Természetesen akkor sem volt egyedül, hiszen vele volt kedvenc madara, Vándi, a hím vándorsólyom.

– Szeretem a gátőri munkát, hiszen egész nap a szabadban lehetek. Gyakran magammal viszem Vándit is, olyankor egyszer-kétszer meg is röptetem. Április végén, május elején kezdődik a vedlés, az nagyon megviseli a madár szervezetét, ezért ilyenkor otthon marad. A röptetőben pihen élelemmel, fürdővízzel ellátva. Nagyon kell ilyenkor óvni, mert ha megsérül az új toll kezdeménye, nem fog tovább fejlődni, egy ragadozó madárnak pedig létfontosságú, hogy kifogástalan tollazattal rendelkezzen. Augusztus végéig, szeptember elejéig tart a vedlés.

– Az én vándorsólymom tenyésztett madár, három hónapos korában került hozzám. Amikor kikelt a tojásból, embert látott meg először az életében, így számára az ember jelenti a szülőt. Reptetési időben naponta 3-4 órát is foglalkozom vele. Hosszú folyamat eredményeként én tanítottam meg vadászni – folytatta a solymász.

– Reptetés mindennap van, de vadászni csak meghatározott időben lehet. Az első „bevetése” 2011-ben egy nemzetközi solymásztalálkozón volt, de akkor nem fogott semmit sem. Ez számunkra nem jelent nagy szomorúságot, hiszen fontosabb nekünk az eredményességnél, hogy gyönyörködhetünk a madár repülésében. Egyébként az elmúlt években fogott már galambot, szajkót, szarkát és fácánkakast is.

M. Magyar László

Kikapcsolódás, felüdülés

Vajon mit szólt a család, amikor bejelentette, hogy egy sólymot hoz a házhoz?

– A feleségem és a lányom első reagálása az volt, hogy bolond vagyok. Az idő múlá­sával azonban elfogadták ezt a hobbimat, az életünk része lett Vándi. Alkalmazkodnak ők is a sólyomhoz, hiszen ha a kerti ülőfán van, másképpen kell az udvaron dolgozni, locsolni, kertészkedni. Mostanában ugyanis egyre többet hozom ki a szabadba, mert a nyár folyamán a vedlés idején elvadul, hiszen nincs kapcsolatban az emberekkel. Számomra a madár jelenti a kikapcsolódást, a felüdülést. Bár a Szamos közelében élek, horgászni nem szoktam, mert nem szeretem az egy helyben ülést. Ha tehetném, a legszívesebben Vándival együtt repülnék…