Bolti, vagy háztáji

A család, a barátaim, az ismerőseim tudják, nekem a csirkecomb a mindenem. Rántva, pörköltnek, tejfelesen, húslevesben – szóval mindegy, csak legyen, akár a hét minden napján! Egy kicsit meg is rettentem, amikor híre ment: arzén lehet a csirkehúsban, emiatt pedig rákkeltő. Dankó Mihály írása.

Ugyanis a nagyüzemi csibéket olyan hozamfokozókkal etetik, amelyek arzént tartalmaznak, s ez benne is marad az állat húsában. Bár állatorvos barátom megnyugtatott, azért ha tehetem „házit” fogyasztok, mert a baromfihús előnyeit szinte lehetetlen felsorolni. Számos alapvető tápanyag és vitamin forrása, melyek erősítik szervezetünket és immunrendszerünket. Persze, hosszú az út, amíg jérce az asztalra kerül. Manapság egyre jobban kimegy a divatból az udvaron kapirgáló tyúk. Rászoktattak bennünket a készre, az egyszerűre, a „kényelmes” életre. Ma már vidéken is könnyebb levenni a polcról a kész árut, mint nap, mint nap törődni a jószágokkal. Még talán az idősebbek a friss tojás, a tyúkhúsleves miatt vállalják a munkát, de a fiatal, még ha meg is tehetné, nem nevel állatokat. „Macerás” az etetés, s még nagyobb gond a feldolgozás.

S, hogy ismét a saját tapasztalataimból merítsek: emlékszem házasságom első éveiben előfordult, hogy a nagyszülők megleptek egy-egy kakassal, libával, kacsával. Mindig problémát jelentett azok levágása. A végső meghátrálást az adta, amikor az aprójószág félig lenyesett fejjel is elfutott. Talán, ha akkor van a településen „vágópont”? Csak bízni lehet benne, hogy a tiszadobi példa elterjed, s a baromfitartás, illetve a „házi csirke” fogyasztása újra visszanyeri régi tradícióját az étlapunkon!

- Dankó Mihály -