A nők ,,elférfiasodása”

Az élet egyik legnagyobb ajándéka a jó egészség, amit a fiatalok pénzt sem kímélve képesek rongálni, míg az idősek minden pénzt megadnának azért, hogy jó egészségüket visszanyerjék. Az elmúlt hetven évben nagyobb arányú változások történtek az emberiség életkörülményeiben, mint sok megelőző évszázadban együttvéve. Dr. Hajnal Béla írása.

A háború utolsó éveiben születettek mindössze 61 évre számíthattak, a most világra jövők már 75 évre tervezhetnek (a fiúk 72, a lányok 78 évre). A 14 évet elérő élettartam-hosszabodás nagyobb része 1945–1967 közé esik, amikor az egyébként gazdasági és politikai értelemben sem könnyű évtizedekben 8 évvel nőtt az élettartam. Az 1967 és 1993 közötti másfél évtized meglepő módon e téren stagnálást hozott, sőt a férfiak életkilátásai még romlottak is, a nőké viszont kb. ugyanennyivel javultak. A javuló életszínvonal lehetővé tette az alkoholos italok megvásárlását és fogyasztását, megindult az emberek testtömegének növekedése. Milliók dolgoztak éjt nappallá téve. 1993 óta újra élettartam-növekedés következett be, ami mintegy 6 évre tehető. Ennek felét egészségtudatosabb életmóddal, a másik felét az orvostudomány új eredményeivel magyarázzák (jobb diagnosztikai eljárások, hatékonyabb gyógyszerek stb.).

Téves az az álláspont, amely a dohányzásból származó állami bevételeket hangsúlyozza.

A javulás sokkal jobb is lehetett volna, ha nem rombolta volna az eredményeket az idősebb nők fokozódó nikotinfüggőség okozta mortalitása. Háborús filmekben, de az 1950-es, 1960-as években készültekben is megdöbbentő látni azt a mértéktelen dohányzást, ami arra a korra jellemző volt. Ennek egyik oka, hogy az emberek nem tudták, hogy a dohányzásnak milyen következményei lehetnek. Csak 1950-ben publikálták annak az angol szerzőnek a tanulmányát, aki elsőként bizonyította be, hogy a nikotinfüggőség a tüdőrák és a szívbetegség megemelkedett kockázatát okozza. Ez a fontos ismeret azonban a széles rétegekhez sokáig nem jutott el, csak az 1970-es, 1980-as évektől érzékelhető a dohányzás veszélyeire való nagyobb figyelemfelhívás. De csak évtizedek múltán, a közelmúltban következett be (2012. január 1-jei hatállyal) a dohányzás kitiltása a közterekről.

A Statisztikai Szemle egyik friss tanulmánya adatokkal bizonyítja, hogy az 50–70 éves nők 100 ezer főre jutó légző-, hörgő-, tüdődaganat okozta halálozási arányszámának értéke 2014-ben 2000. évhez képest 60 százalékkal emelkedett. Közismert, hogy a rosszindulatú daganatok között e betegségcsoport gyógyítása a legkevésbé reménykeltők egyike. A 70 év feletti nőket ez a jelenség alig érinti, mert ők az 1950-es és az 1960-as évek első felében voltak fiatalok, amikor a nők dohányzása még bátor cselekedetnek számított, mivel a társadalom a legnagyobb megvetéssel sújtotta őket. A háború után született korosztályok az 1960-as évek második felétől kezdve egyre elnézőbb világgal találták magukat szembe, így a fiatal nők közül sokan rászoktak a dohányzásra, amit azóta is sokan folytatnak. A több évtizedes cigarettázás ilyen megdöbbentő hatása ennél a női korosztálynál mérhető elsőként. E drámai emelkedés bekövetkeztét ismernie kellene minden fiatalnak és középkorúnak, hogy reálisan számoljanak a tartós dohányzás veszélyeivel.

A tanulmány szerzője a nők nikotinfüggőségét a felgyorsult emancipációval, a nemi szerepek közti határ elmosódásával, a megemelkedett mértékű stresszel, egyszóval a női életstílus „elférfiasodásával” magyarázza. A dohányzás okozta kár olyan nagy, hogy az elmúlt másfél évtizedben ez a szenvedélybetegség mindkét nemet figyelembe véve 370 ezer áldozatot követelt Magyarországon. Másképpen fogalmazva, minden ötödik ember halála a dohányzással hozható összefüggésbe. Téves az az álláspont, amely a dohányzásból származó állami bevételeket hangsúlyozza. A kutatók azt állapították meg, hogy az államot évi 80–100 milliárd forint veszteség éri az emberek dohányzása miatt. A bevételeket ugyanis meghaladják a dohányzásnak betudható betegségek gyógyításának költségei (gyógyszer, kórházi kezelés), a többletkiadások (pl. táppénz) és az idő előtt elhunyt aktív nők és férfiak elvesztése. Egy 50 éves aktív kereső halála (feltételezve, hogy 65 éves koráig dolgozott volna) a társadalom számára átlagosan mintegy 100 millió forint veszteséget okoz, mivel ilyen mértékű értéktermelésére már nem kerülhet sor. Itt a férfiakhoz képest egyharmaddal kisebb tüdőkapacitással rendelkező nőkről esett szó, de az évtizedek óta dohányzó férfiak életkilátásai is 10–12 évvel rosszabbak a nem dohányzókhoz viszonyítva. Annak az esélye, hogy egy hosszú ideje dohányzó 65–74 éves férfi tüdőrákban haljon meg, egy nemdohányzó társához képest több mint 28-szoros.

- A szerző a Debreceni Egyetem professzora, az MTA Demográfiai Bizottságának tagja -