Lógó(s) orral

Történt egyszer, mikor még kócos kis ördög voltam, hogy ötödmagammal egy kedd délután elhatároztam: a feszített középiskolai munkatempót egy nap erejéig önhatalmúlag felfüggesztem. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Bűntársaimmal reggel nyolckor találkoztunk az egyik belvárosi videotéka előtt, odabent pedig határozott léptekkel indultunk meg a kölcsönző hátsó, eldugott része felé. Szemünk se rebbent az olyan filmtörténeti klasszikusok, mint az Elfújta a szél vagy a Casablanca láttán, mi inkább a felnőttfilmek világából szemezgettünk. A sikeres akció után az 5-ös busszal közelítettük meg azt az örökösföldi panellakást, melyben osztálytársam a nála jóval idősebb nővérével lakott együtt. Az aznapra megálmodott főhadiszállásunkon még ki sem tudtuk bontani a csipszet meg a kólát, váratlanul betoppant Zoli barátom testvére. Ez még csak a kisebbik baj lett volna, a jobbján ugyanis ott állt az akkori lovagja is, aki nem éppen lovagias hangnemben közölte: kívül tágasabb, vége a gyereknapnak.

És ha már lúd, legyen kövér! Nem elég, hogy a nagy ijedtségben a finomságok a lakásban maradtak, még a videokazetta tokja is érintetlen maradt. Sőt, visszafelé menet, miközben leszálltunk a buszról, belebotlottunk a suli egyik tesitanárába is. Ő olyannyira megörült a váratlan találkozásnak, hogy nem volt rest még aznap délután megosztani élményét az osztályfőnökünkkel.

Egy szónak is száz a vége: első és utolsó „rendhagyó” tanítási napomról lógó(s) orral tértem haza, ráadásul másnap egy osztályfőnöki figyelmeztetést is elkönyvelhettem – a jó alapos szülői fejmosás mellett.

- Tarnavölgyi Gergely -