Szerenád: voltak olyanok is, akik nem örültek a házuk előtt éneklő fiataloknak

Nyíregyháza - Milyen egy szép szerenád? Szívből jövő, valódi meglepetés, s ha komolyan is veszik, egyformán szép emlék tanárnak, diáknak. Pataki Jánosné, a Vasvári Pál Gimnázium egykori oktatójaként emlékezett vissza a régi idők diákdalaira. Akkoriban nem volt szokás behívni és megvendégelni a tanulókat – mesélte.

Általában gyalogosan vagy lovaskocsival érkeztek a diákok, s ügyeltek arra, hogy tíz óra után már ne zavarják a környéken lakókat. – Az ének szakos diákok szerenádját élmény volt hallgatni, a szomszédok is ámulattal figyelték őket. Az éneklés után az udvaron fogadtam őket finom süteményekkel és üdítővel. Persze, voltak olyan kollégák is, akik nem örültek a házuk előtt éneklő fiataloknak – árulta el érdeklődésünkre a magyar–történelem szakot oktató tanárnő.

Talán csak a zenei műveltséggel bírók tudják, hogy a szerenád eredetileg udvarló esti dalt jelentett, s Mozart volt a legnagyobb mestere. Aki elfogadta a szerenádot, gyertyát kellett az ablakba helyeznie hajlandósága jeléül. S hogy mikor és hol válhatott a ballagási ceremónia részévé? Lehet, hogy az 1870-es évek környékén Selmecbányán, ahol a világon először ballagtak a végzős diákok. A közel 150 éves hagyomány máig megőrizte népszerűségét, csak az elmúlt években változott meg egy kissé. S hogy milyen volt régen és most, arról többen is meséltek lapunknak.

Meseszép szerenádok

A Kölcsey Ferenc Gimnázium ballagó tanulói szerdán szerenádoztak az intézmény belső udvarán – tudtuk meg Király Erzsébettől, az iskola pedagógusától.

– Este hétkor kezdődött a program, az osztályok egymást követve elénekeltek 3-4 dalt, a tantestület pedig az ablakokból élvezte az előadást. A vendéglátáshoz általában az udvaron terítünk, de most az esőtől, s a hűvösebb időtől tartva a tornateremben folytattuk az ünneplést. A régi szokásokkal kapcsolatban azért több aggály is felmerült: balesetveszélyes volt, a gyerekek hajnalokig csellengtek a városban, megfázhattak, kialvatlanok voltak. Én a tizediken lakom, s ha egy intelligens csapat felsorakozott az előttünk elterülő sportpályán, szív alakban, gyertyával a kézben, s gitároztak, énekeltek, az meseszép volt, még a lakótársak is visszatapsolták őket. De nem minden szerenád alakul ilyen jól – mondta el Király Erzsébet.

Bogrács melletti hangulat

Közösen adnak szerenádot tanáraiknak néhány év óta a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola végzős diákjai is.

– Az érettségit megelőző tennivalók miatt mi sem terheljük a tanulóinkat az éjszakázással, ezért döntöttünk az iskolaudvaron megtartott közös szerenád mellett. Az írásbeli vizsgák után egyébként lehetőségük van a diákoknak arra, hogy a pedagógusok lakásánál énekeljenek – tájékoztatta lapunkat Károly Enikő intézményvezető. – Szerdán az egyik kollégánk gulyáslevest főzött, s az étel elfogyasztása után pedig kötetlen formában felelevenítettük a kedves és vicces emlékeket is.

– A 10–15 pedagógusból, akik az elmúlt években tanítottak minket, mindössze 4 tárta szélesre az ajtaját előttünk, szerenádozók előtt – mesélte kissé csalódottan Balabás Mirjam, a Zay Anna szakközépiskola végzőse, hozzátéve: a 32 fős osztályból csak 13 diák vett részt a „dalos ballagáson”.

– Megértjük és tiszteletben tartjuk a nemet mondók döntését, és hálásak vagyunk a „boldogító igennel” felelő tanároknak a kedves vendéglátásért. Három, az alkalomhoz illő számmal készültünk, okostelefonról, mobil hangszórókból szólt az aláfestő zene. Fotókon és videókon is igyekeztünk megörökíteni a megismételhetetlen, szép pillanatokat, amelyek egyben bizonyítják, hogy mértékletes fogyasztás mellett, kulturáltan is lehet ünnepelni! Bántam volna, ha kihagyom a szerenádozást – mesélte Mirjam.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország április 29-i számában és a kelet.hu-n.