Csernobil: Elhallgatták a veszélyt - Sugárzó esőt hozott a szél

Csernobil, Nyíregyháza - 30 éve ezen a napon atomrobbanás történt Csernobilban. A szovjet hírközlő szervek nem siették elmondani a világnak, hogy baj van. Előkaptuk a régi Kelet-Magyarországokat, hogy felidézzük az eseményeket.

A radiosugárzás nem jelent veszélyt az emberre – ezzel zárult az első híradás, ami a korabeli napilapban megjelent a Csernobilban történt atomkatasztrófát követő 4-dik napon. A szovjet hírközlő szervek nem siették elmondani a világnak, hogy minden idők legnagyobb atomrobbanását idézték elő trehány munkájukkal, és ami még nagyobb bűn, nem mondták el a világnak, hogy ha már megtörtént a baj, védekezzenek! A robbanást követően négy blokkból egy elszállt, hármat leállítottak, a hűtésre használt nagy mennyiségű víz gőzzé válva a magas légkörbe került, majd az akkor uralkodó széljárásnak megfelelően elindult nyugat és észak felé.

Sugárzó esőt hozott a szél

Az emberek hazánkban nem tudtak a veszélyről, tavasz volt, készültek a ballagásra, majálisra, a megyei illetve az országos KISZ értekezletre. 1986 április 29-én látott először napvilágot a hír az atombalesetről, és egy nappal később adhatott róla jelentést a valóságot eltorzító központi forrásból a megye napilapja. A sodródó atomfelhő Belorussziában Ukrajnában, Romániában, Lengyelországban Svédországban és Finnországban okozott végzetes egészségügyi problémákat, nekünk – bár földrajzilag igen közel voltunk – kis szerencsét és védettséget nyújtott a Kárpátok hegyfala. Napokkal később a megfordult széljárás már ide is hozott sugárzó esőt, emiatt sok terhességet kellett megszakítani, illetve sok gyermek született rendellenességgel.

Egykori híradások

Május 4-éig nem tudtunk meg többet a katasztrófáról. Ekkor azt írták a lapok, hogy a sugárzás mértéke sehol sem közelítette meg az egészségre veszélyes mértéket. Budapest térségében csökken, máshol változatlan (vagyis nem csökken) mindössze azt tanácsolták, hogy a szabadban termesztett zöldséget, salátát fogyasztás előtt alaposan mossuk meg.

Egy nappal később május 5-én egy magyar tudós nyilatkozott a radioaktív sugárzás következményeiről.

Még egy nappal később május 6-án szovjet kormányközleményt adtak közre. Ebben intézkedtek, megkezdték az átfogó munkálatokat, kitelepítést hajtottak végre.

Május 7-én az egy nappal korábbi igen szűkszavú közleményt követően már nagy terjedelemben írhatták meg a szovjet kormánybizottság beszámolóját. Ebben elismerték, hogy nagy mennyiségű radioaktív anyag került a szabadba és két halotton túl 204 ember szenvedett sugárzást. Egy másik írás már arról számol be, hogy az NSZK a keleti határain Geiger számlálókat használ az ellenőrzésre.

Május 8-án szakértői nyilatkozat jelent meg. Ebben igyekeznek a korábbi intelmek megismétlésével megnyugtatni az olvasókat, és bíztatóan közlik azt is, hogy a Balaton és a Velencei tó vize fürdésre alkalmas. Egy másik írásban az emberek között szóban terjedő járványos hasmenésekre ad magyarázatot a KÖJÁL vezetője. Szerinte csak a labilis idegrendszerű embereknél fordul elő ilyen tünet (tehát nem cáfolja a tényt, hogy hasmenés előfordulása feltűnően gyakori) – emellett a híresztelések cáfolataként elmondta: a rádió és a sajtó útján közölt mérési adatok több ezerszerese okozhatna csak káros tüneteket az emberi szervezetben. (ennyi idő alatt – tehetnénk hozzá)

Május 9-én tovább csökken a sugárzás Csernobilben – adta tudtunkra a lap. A szovjetek sajtótájékoztatón számoltak be a baráti küldöttségeknek a mentésről, és elemezték a mérések szerint a szabadba került Plutónium, Cézium137 , Jód 131 hatásait.

Május 10-én az MTI Moszkvából tudósít. Korábbi híradások szerint ott nem is érzékelték a radioaktív sugárzás változását. Hosszú és unalmas szövegben adtak hírt arról, hogy ki hol járt kit tájékoztat. A lényeg Hans Blix beszámolója, aki a helyszínen járt és tájékozódott. Már tagadták a robbanás megtörténtét, de alulról és felülről vastag betonnal veszik körbe a reaktort. Az írás végén hevesen tiltakoznak Finnország olyan közleményeivel szemben, amik a reaktorbaleset ottani következményeiről számoltak be.

(Azt most nem tudtuk kideríteni, hogy mikor emelték meg a radioaktív sugárzás rendeletben rögzített egészségügyi mértékét, de a hírközlő szervek azért hivatkoztak olyan sűrűn erre, mert azt elhallgatták, hogy ennek mértékét a robbanás után megemelték.)

Május 12-én meg is szűnt a radioaktív részecskék kilövelése. A megnyugtatónak szánt írásban Czeizel Endre az ország legnépszerűbb orvosa is megszólalt. A sugárzás általános genetikai veszélyeiről szólt.

Május 13-án nagy felületen számolt be a lap az MTI tudósítója révén Csernobil – két hét után címmel. Ebben unalmasan ismételték meg a hozott intézkedéseket, kitérve arra, hogy a május elsejei ünnepség rendben lezajlott. A sugárzás annyira lecsökkent, hogy egy másik írás szerint hazánkban már visszaállt a természetes sugárzás szintje. Egy kis írás némileg ingatta a bizalmat, amiben arról van szó, hogy elmarasztalták azokat a szovjet vezetőket, akik nem adtak időben megfelelő információt a központi szerveknek.

Május 14-én hazai illetékesek beszéltek az élelmiszerek fogyaszthatóságáról. Óvatosságból korlátozták a tehenek zöldtakarmányozását, de a fólia alatt nevelt zöldséget nem érte kár.

Május 15-én Mihail Gorbacsov beszélt az atomkorszak megkívánta új gondolkodásról. Nagyon terjengős, olvasásra alkalmatlan szöveg amiben ismételgeti a semmit.

Május 16-án csontvelő sebészek nyilatkoznak az atombaleset következményeiről. Amerikai specialisták érkeztek a Szovjetunióba, hogy segítsenek a már bevallottan 299 betegnek. Egy másik írás egy hamis videofelvételről ad hírt. Ebben egy jugoszláv személy adott át felvételt az olasz állami televíziónak, amit továbbadtak két amerikai hálózatnak. A leleplezés szerint a film egy trieszti gyártelepen készült. (még jó hogy leleplezték, hiszen a valódi film sokkal borzalmasabb lehetett)

Május 20-éig már nem kaptunk újabb hírt a robbanásról. Ekkor egy páncélozott harci járműből rádióval irányított bulldózerekről számolnak be, hiszen a legfőbb érték az ember. Nagy erőkkel dolgoztak a tudósok azon, hogy olyan gépeket szerkesszenek, amik a magas hőmérsékleten is kitűnően dolgoznak. Eközben a vasutasok mindenhol szabad utat biztosítottak a vérátömlesztő berendezések érkezésének. (de mint tudjuk már nyolc napja nincs kilövelés, és miért kellene vért átömleszteni?)

– Pusztai Sándor –