A magyar költészet napja - tisztelgés József Attila előtt

Nyíregyháza - A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük április 11-én.

„Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye” – így gondolkodott József Attila az alkotásról, annak jelentőségéről, de ebből a néhány sorból az is kiderül, hogyan vélekedett a saját művészlétéről.

Tanár szeretett volna lenni

A magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja Budapesten született 1905-ben, és csupán 32 év adatott neki. Az élet kegyetlen volt vele, hiszen félárva gyermekkora tele volt lemondásokkal, felnőttként pedig beteljesületlen szerelmek és a meg nem értés határozták meg a mindennapjait.

Tanár szeretett volna lenni, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant tiltakozások eredményeként a versben is megénekelt Horger Antal eltanácsolta a tanári pályától. Így a szegedi egyetemet a bécsire és a párizsira cserélte, így megismerte a nyugati költészetet, tökéletesítette nyelvtudását. Juhász Gyula biztatására 1922 őszén jelent meg az első kötete, a Szépség koldusa összesen háromszáz példányban. Ezt követően verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is, majd egymást követték a kötetei. „Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam” – írta önéletrajzában.

Zaklatott magánéletét érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek terhelték, és az ehhez társult rendszertelen életvezetése miatt összeomlott az idegrendszere. 1937 végén a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat alá került, és szörnyethalt. Egyes vélemények szerint öngyilkos lett, mások ezt vitatják, a kérdés a mai napig nem tisztázott.

A magyar költészet napját 1964 óta a születésnapján, április 11-én ünnepeljük. Irodalmi estek, könyvbemutatók, szavalóversenyek tisztelegnek ezen a napon a magyar líra előtt. József Attila alakját rengeteg szobor és emlékmű idézi, és az ő nevét viseli a 39971-es kisbolygó, amelyet 1998-ban talált meg az égbolton két egyetemista. Így került az állócsillag a csillagok közé.

KM