Nyugdíj - a túlóra miért nem számít?

Nyíregyháza - Az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy mivel a nők 40 éves munkaviszony után elmehetnek nyugdíjba, jó lenne, ha a férfiak is részesülhetnének ebben az előnyben. Vannak akik támogatják, vannak, akik ellenzik a felmentést.

A négy évtized valójában mennyi jogviszonyt takar? Ugyanis a nevezett évekből különböző jogcímen időket törölnek, de semmilyen plusz ledolgozott időt nem számítanak bele! Ez korábban is így volt, de más-más számítás alapján. Így történhet meg, hogy a nyugdíjba vonuló a saját számítása szerint jóval túlhaladta a jogos időalapot, mégis rá kell dolgoznia.

A hetvenes években, még jócskán aktív dolgozó koromban, több munkatársam is szembesült e ténnyel annak ellenére, hogy akkor a jogviszonyt másként számolták. Akkoriban egy levelet juttattam el a Kelethez, amelyben arról érdeklődtem, hogy ha az idő kiszámításánál a törvények napi 8 órát vesznek figyelembe, a kiesett órákat levonják, a számtalan túlórát, a plusz napokat miért nem kezelik emelő tényezőként?

Igazságtalan időszámítás

Most is ez a helyzet, de sokkal rosszabb formában. Mert a törvényes munkaidő 8 óra, de ha őszinték akarunk lenni, tudjuk, ez sokszor 10–12 órát jelent. A plusz napokat nem is számolom.

A saját jogú nyugdíjalapomat az intézet 42 évben igazolta vissza. Ebből 30 évet úgy dolgoztam, hogy napi 12–16 órát, olykor 24-et, legtöbbször a szabadnapokat, a vasárnapokat bent töltöttem, szinte egybefolytak a napok. Ezen felül 1984–1988 között, négy éven át GMK-ba tevékenykedtem, amely kb. az éves törvényes munkaidőm 50 százaléka volt. Tehát, az én egyszerű számításom szerint 30 éven át napi 12 órát dolgoztam. Ez 30+15 év. Minden megkeresett forint után nyugdíjjárulékot fizettem, ahogy mások is, de a pluszt figyelmen kívül hagyták. Érdeklődésemre, hogy legalább a GMK-jövedelmünket miért nem vették számításba, az volt a válasz, hogy a törvények nem teszik lehetővé.

Jó lenne, ha az illetékesek az „időszámításánál” nem csak a negatív, hanem a pozitív, javító tényezőket is figyelembe vennék!

- Huczik Lajos -