Prímásnak lenni megtiszteltetés

Nyíregyháza - A vágy az elismerésre ősidők óta ösztönös az emberben. Ez sarkall még nagyobb és jobb teljesítményre, arra, hogy kitűnjünk a tömegből. Nem mindegy azonban, hogy az értékteremtő munkát milyen elismerés illeti meg: egy díj rangja és hitelessége annál nagyobb, minél jobban meg tudja őrizni függetlenségét és valóban csak a teljesítményre fókuszál. Dr. Cservenyák László jegyzete.

A Prima Primissima Díj éppen erre törekszik. A Demján Sándor által, a Vállalkozók Országos Szövetségének támogatásával 2003-ban alapított elismerés célja a magyar értelmiség szellemi eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet, kultúra és sport fejlesztésének erősítése egy olyan, hatalomtól és politikától független kitüntető cím adományozásával, amelynek megkérdőjelezhetetlen értéke van a közvélemény szemében. A Prima Primissima történetének eddigi tíz éve alatt megbecsült helyet vívott ki magának a társadalmi-kulturális életben, napjainkra már a jelöltté válás is elismerésnek számít. A díj életre hívóinak, mai gondozóinak és támogatóinak célja, hogy az értékek elismerésével értéket teremtsen, s a példaképek kiemelésével példát nyújtson. A 2013-as évtől új időszámítás kezdődött a díj történetében, külsőségekben és tartalomban egyaránt érzékelhető megújulással. Ami azonban változatlan: a kiemelkedő teljesítmények méltó elismerése. A Prima Primissima Díj rangját e hitelességre törekvés mellett azon díjazottak személye emeli még magasabbra, akik az elmúlt egy évtizedben a legjobbakká váltak a jók között. Az elismerés társadalomformálásban betöltött szerepe ma fontosabb, mint valaha, hiszen felgyorsult világunkban az értékválasztási lehetőségek tömegével küzdve nehéz biztos pontot találni.

Múló életed magányóráiban, ha visszatekintesz és túljutottál a Zeniten, gyarapodnak a díjak, kitüntetések, elismerések. Mind-mind mérföldkövek életed útján. Nem is mérföldkövek, inkább útjelző táblák. Jelzik, hogy jó úton haladsz, megerősítenek, felelősséget és kötelességet rónak rád, hogy ami méltóvá tett a díjra, azt az utat kell járnod továbbra is, hogy méltó maradhass. Pro Urbe, Poroszlai, Paul Harris, Szent-Györgyi Albert, Holló László-díjak, Év Embere cím – mind életutat jelölnek. Ilyen előzmények után 2012-ben ért az a megtiszteltetés, hogy először Prima-díj jelölt lehettem. A végigtekintés a megyei nagy előd Prima-díjasokon – Margócsy József, Szabó Dénes, Jánosi Zoltán és sorolhatnám, nem is beszélve az ország Prima Primissima-díjas világhírű egyéniségeiről – önvizsgálatra készteti az embert. Igazán méltó vagyok-e erre, hiszen nem a díjakért dolgozunk. Ez nem verseny, mert azon azok indulnak el, akik győzni szeretnének. A tudományban, a művészetben a kultúrában nem versenyzünk, csak legjobb tudásunk szerint tesszük a dolgunkat. Ha ezt mások is észreveszik és értékelik, akkor minden nap örömmel tölt el. Tavaly újra jelölt lettem. A korábbi években átélve az impozáns díjkiosztó gála hangulatát a megyeháza Bessenyei-termében, megilletődve ül le az ember a számára kijelölt helyre. Ünneplőbe öltözött elegáns emberek, halk zene, visszafogott beszélgetések, majd elkezdődik a ceremónia. Köszöntők, a jelöltek bemutatása, fantasztikus műsor, majd a titkos szavazás eredményhirdetése következik. Kissé feszült, várakozással teli a hangulat, hiszen tíz jelölt közül hárman lehetnek díjazottak és egy közönségdíjas. Borítékbontás egymás után lassú méltósággal, majd téged szólítanak. Meghatottság nélkül nehéz fogadni a gratulációt.

Prímásnak lenni jó. Valamiben, valahol első vagy. Ha elindulsz az úton és visszanézel, és azt látod, hogy követnek, akkor vezető vagy, ha nem megy utánad senki, akkor csak sétáltál egy jót. Prímásnak lenni rang, legyen az a hercegprímás, vagy a cigányprímás, figyelnek szavára, figyelnek hegedűjére, és ha jól játszik, akkor összhang, harmónia van a bandában, az egyházban, a társadalomban. Ha viszont hamis a prímás, akkor diszharmónia alakul ki. Prímásnak lenni megtiszteltetés, mert olyan csapatba kerülsz, ahol mindenki azonos értékrendet vall szakmailag, emberileg, vagyis a legjobbnak lenni, a legjobbat tenni másokért.

Köszönöm a sorsnak, a gondviselésnek, hogy olyan élet- és munkateret adott számomra e tenyérnyi haza északkeleti csücskében, a Szatmári Múzeumban, ahol huszonöt éve szolgálhatok a tudomány, a művészet, a kultúra oltárán nemzetmegtartó műveltségünk ápolásával a közösség javára. Köszönet és nagyrabecsülés mindazoknak, akik ezt a munkát észrevették és méltónak találtak a Prima-díj odaítélésére. Köszöntöm az idei év díjazottjait. Őszinte szívből gratulálok! Isten hozott benneteket a csapatban!

- Dr. Cservenyák László, múzeumigazgató, 2014 Prima-díjasa -