2015.10.28. 08:43
Jogerős: a kórháznak kártérítést kell fizetnie
Tiszavasvári - Robi és Tamás fáradtan estek haza szombat délután: focimeccsük volt, kihajtották magukat. – Orossal játszottunk, és kikaptunk – mesélik az édesanyjuknak, aki azonban nem látja és nem hallja őket.
Tiszavasvári - Robi és Tamás fáradtan estek haza szombat délután: focimeccsük volt, kihajtották magukat. – Orossal játszottunk, és kikaptunk – mesélik az édesanyjuknak, aki azonban nem látja és nem hallja őket. Öt és fél éve fekszik éber kómában, és bár a szeme nyitva van, semmire sem reagál. Mintha mosolyogna... – Azelőtt nagyon vicces lány volt, mindenki szerette, állandóan jött-ment, és nemcsak az emberek, de még a kóbor kutyák gondját is a szívén viselte – meséli a fiúk nagyapja, Ádámszki Mihály, aki 2010. május 6. óta nézi nap mint nap, hogy a lánya élőhalott. Ez a dátum osztotta az életüket azelőttre és azutánra.
Az életvidám, 23 éves Marika azzal a megjegyzéssel ment be a nyíregyházi kórházba vesekőzúzásra, hogy délután tyúkhúslevest szeretne enni – ezt kérte az édesanyjától. A leves elkészült, de senki sem evett belőle. A rutineljárásnak számító beavatkozás közben Marikánál beállt a klinikai halál. Az orvosok megkezdték az újraélesztést, és 32 percnyi küzdelem után a fiatal lánynak ismét lett pulzusa. Ám az agya több mint fél óráig nem jutott oxigénhez, és éber kómába esett. Az állapota azóta sem változott.
– Meg kellett vennünk a gépeket, a speciális ágyat, gyomorszondán át etetjük, pelenkázzuk és tornáztatjuk a nap 24 órájában, a feleségemmel felváltva. Az értékeinket el kellett adnunk, és ha a családunk nem fog össze, talán már nem is élnénk. Mivel tud levegőt venni, nem állapították meg nála a 100 százalékos rokkantságot, és nagyon kevés pénzből próbálunk megélni: az ápolási díj 47 ezer forint, a családi pótlék 29 ezer, ezek mellett az Összefogással az áldozatok védelméért közhasznú alapítvány (a számlaszám:11744003-20955964) utal nekünk havi 40 ezer forintot. Az alapítvány tagja dr. Helmeczy László, aki elvállalta a család jogi képviseletét. Hosszú pereskedés után, a megismételt eljárásban a Debreceni Ítélőtábla október 15-én jogerős ítéletet hozott, amely szerint a kórházat kártérítési felelősség terheli.
– Komoly összeget kérünk, hiszen kiesett Marika és a szülők jövedelme, a kórháznak meg kell térítenie a gyerekek gondozását is. De vajon mennyit ér egy ember élete? Forintosítható az a fájdalom, amivel ez a család nap mint nap szembesül? – kérdezi az ügyvéd, aki nem érti, hogy a kórház az elsőfokú ítélet után (már akkor megállapították a kártérítési felelősségüket) miért nem vette fel a kapcsolatot a családdal, hogy támogathassa őket.
Mázsányi cement a vállán
Ádámszki Mihály nem szégyelli: reggelente sírva kel fel és esténként sírva fekszik. – Volt egy időszak, amikor nem bírtam a tehetetlenséget és elégtételt akartam venni a felelősökön. De azt mondta a pásztorom: Miska, bocsáss meg nekik! Sokáig meggörnyedve jártam, mint aki egy mázsa cementet cipel a vállán. De a vallásban megtaláltam a megnyugvást és kiegyenesedtem, a hit segített elviselni, amit ránk mért az Úr. Ha megkapjuk a kártérítést, olyan kezelésekre költjük majd, ami segíthet rajta, hogy legalább a tudata visszatérjen. Amikor nem látjuk, a fiúk bemennek hozzá és puszilgatják, a Jézuskától mindig azt kérik, hogy hozza vissza a régi anyukájukat – mondja az édesapa.
Dr. Helmeczy László abban bízik, hogy karácsonyra ő is letehet majd valamit az Ádámszki család fája alá: ideiglenes intézkedést kért, hogy mivel a kórház öt év alatt semmit sem fizetett, addig is fizessen egy bizonyos összeget – legalább a havi minmálbért – a családnak, amíg meg nem születik a döntés a kértérítés mértékéről. Búcsúzunk, Ádámszki Mihály átfordítja a lányát a másik oldalára. Megmasszírozza a lábát, és azt mondja neki: tudom, hogy egyszer majd nélkülem is képes leszel erre! – Én csak egy egyszerű kőműves voltam, de ha rosszul raktam fel a falat, műszak után ottmaradtam és kijavítottam, mert soha nem adtam ki trehány munkát a kezemből. Annak az orvosnak, aki a lányom és a családom életét tönkretette, miért nem számít ennyire a munka becsülete?!
Az eszköz meghibásodása okozhatta
A jogerős ítéletről megkérdeztük a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórházat. Reagálásukban azt írják: „2010. május 6-án rendkívül sajnálatos és szomorú esemény történt kórházunkban. Betegünkön vesekőzúzást végeztünk, melynek során keringése összeomlott, újraélesztését követően kómába került. A beteg és hozzátartozói ezen ellátás kapcsán polgári peres eljárást kezdeményeztek kórházunkkal szemben. A perben 2015. október 15-én jogerős közbenső ítélet született, amelyben a bíróság megállapította a kórház kártérítési felelősségét. A döntés indoklása alapján a kórház a műtéthez igénybe vett eszköz használata során fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, és az ennek kapcsán felmerült károkért akkor is felel, ha a kár bekövetkeztével összefüggő vétkesség nem terheli.
A balesetet nagy valószínűséggel a műtéthez használt eszköz meghibásodása okozta, mellyel kapcsolatosan komolyan felmerül az eszköz gyártójának és forgalmazójának felelőssége, ezért kórházunk további jogi lépéseket kíván tenni. A felelősség kérdésében született ítéletet újabb eljárás követi majd, amelyben a kártérítés összegéről dönt a bíróság. Kórházunk azonban ennek bevárása nélkül, előteljesítésként anyagi támogatással szeretné a család mindennapi gondjait enyhíteni. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot szakmai felelősségbiztosítónkkal. Ezúton is őszinte sajnálatunkat és együttérzésünket fejezzük ki betegünknek és családjának” – írták lapunknak.