Üzennek a könnyezések

Máriapócs - Kegyhellyé válásának háromszázadik évfordulóját ünnepli ebben az évben Máriapócs. Hogy az egykori kis falu oly közismert lett a hívek körében, abban nagy szerepet játszott a Máriát és gyermekét ábrázoló kegykép, illetve könnyezésének története.

A jubileumi esztendő alkalmából országos körútra is indul március 8-án a kegykép. Mindezek apropóján arra kértük Kapin István atyát, a kegyhely igazgatóját, hogy elevenítse fel lapunk számára a három könnyezést.

– A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László helyi bíró készíttette fogadalomból és hálából a török rabságából történt szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. 1696. november 4-én a kis fatemplomban tartott liturgián figyeltek fel arra, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. Az esemény híre hamar eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba. Így került 1697-ben Bécsbe az eredeti pócsi könnyező kegykép.

- A kép Bécsbe szállításakor számos másolat készült a csodás képről, egy ilyen került vissza a csodás ikon helyére. Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbaikban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek. Ez a másolat 1715. augusztus 1-jén kezdett el könnyezni. Az augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták. A könnyezésnek híre ment, s az 1715-ben megjelent okiratok már kegyhelyként említi Pócsot. A kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig folytatta kapin atya.

– A kegyhely életében fontosak a könnyezések, de éppen olyan fontosa az is, hogy Pócsból Máriapócs, a templomból búcsújáró hely lett. Úgy érezzük, hogy az elmúlt 300 év a jó Isten köszönete, hiszen jöhettek háborúk, határmódosítások, a kegyhely maradt és gyarapodott. A 300 év arra is rámutat, hogy Máriapócs nemcsak a magyarság, a görög katolikus hívők szent helye, hanem a Kárpát-medence egész lakosságáé, legyenek azok ruszinok vagy szlovák testvérek.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország 2015. február 21-i számában vagy a kelet.hu portálon.