Kultúrsokk a navigációs piacon

Nyírbátor - Nyírbátori hölgy járt Japánban és Indiában a Bridge Budapest ösztöndíjasaként.

Kitágult a világ a szabolcsi kötődésű Benyák Dóra előtt: mint a Bridge Budapest ösztöndíjasa betekinthetett a nemzetközileg is egyik legsikeresebb magyar vállalat, a navigációs megoldásokat kínáló NNG boszorkánykonyhájába, mégpedig a távoli Japánban és Indiában.

A Bridge Budapest nonprofit szervezet ösztöndíját 2013 tavaszán hirdette meg először.

– A hihetetlennek tűnő, a tehetséges fiatalok vállalkozói szemléletének fejlesztésére irányuló programjuk olyannyira ellenkezett a tipikus nemzeti gondolkodásmóddal, hogy komoly akadályt jelentett a szervezet legalizálása és missziójának megfogalmazása is a különböző hivataloknál. Az ösztöndíjat alapító nagy magyar startup-példák, a LogmeIn, a Ustream és a Prezi - melyek sajnos közel sem olyan ismertek az országban, mint amennyi figyelmet érdemelnének - célul tűzték ki, hogy a tehetségeket mélyvízbe dobva külföldi irodáikba reptetik őket, és megmutatják nekik azt a szemléletet, munkakultúrát, elhivatottságot, melyet vállalataik képviselnek.

Tavaly csatlakozott a programhoz az NNG is, mely a világ vezető autónavigációs megoldásait szállítja – a 10 legnagyobb autógyártó birodalomból 7-et kiszolgálva. Megoldásaik jelen vannak a gyors és piros autócsodákban, az utak legtiszteletreméltóbb kétkerekűiben, a magyarországi Mazda modellek nagy részében, a nagymacskás autókban és sorolhatnánk még, míg végül biztosan sikerülne átlépni a jogilag szigorúan szabályozott kommunikációs határokat – válaszolta Benyák Dóra az ösztöndíját firtató kérdésre.

A fiatal hölgy középiskolai éveit a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium angol tagozatos diákjaként töltötte.

– Mivel mindig is vonzott egy későbbi, igazán nemzetközi munkapozíció lehetősége, tanulmányaimat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi gazdálkodás szakán folytattam. Az egyetem mellett szakkollégiumhoz csatlakoztam, különféle ismeretterjesztő és készségfejlesztő előadásokra, workshopokra jártam. Nem véletlen, hogy kis idő elteltével találkoztam az innovatív, újonnan induló vállalkozásokat tömörítő budapesti startup közösséggel. Ez egy igazán inspiráló légkör. Nem csak a projektek, az egyéniségek, hanem önmagában az a szemlélet, mely körülöleli – egyfajta motivációs bázisommá vált. Minél többet hallottam és láttam, biztos voltam benne, hogy ez az a gondolkodásmód, melyet én is magaménak szeretnék vallani egyszer. Hogy mire gondolok pontosan? A hozzáállásra, a tenni akarásra, és arra, hogy a változásban először lehetőséget keressünk egy jobb dologra, hogy hibázni nem tragédia, a lényeg az, hogy mit tanulunk belőle. Ha pedig a levont tanulságokat a jövőben jól hasznosítjuk, akkor egy napon még igazán hálásak is lehetünk minden kudarcunkért.

Dóra a Bridge Budapest kiírt pályázatát egy olyan kihívásként élte meg, melyből legrosszabb esetben is tanulhat valamit. Nem volt kérdés, hogy megpályázza az ösztöndíjat. A jelentkezők választhattak Design, IT, Sales, Marketing kategóriákban a LogmeIn, NNG, Ustream, Prezi bostoni, San Francisco-i, japán, indiai és izraeli desztinációival.

– Mivel a programozáshoz csupán nyári intenzív kurzus, vagy fantasztikus online oktatóanyagok segítségével volt valaha közöm, a hozzám közel álló üzleti vonalon jelentkeztem. Prezentációk, videók, online illetve személyes interjúk – ezeken a körökön kell sikeresen túllendülnie annak, aki végül a Bridge Budapest egyik szerencsés kiválasztottja lehet. Legutóbb 8 fiatal kapott lehetőséget, hogy a szervezet „We dream. We do.” (Álmodunk. Megcsináljuk.) szlogenjének megfelelően löketet adjon álmainak. Június elején tudtam meg, hogy az NNG Sales ösztöndíjasaként részt vehetek az egy hónapos programban. A budapesti felkészítés után egy-egy hetet töltöttem Japánban és Indiában, majd a magyar fővárosban összegeztem az élményt és a tapasztalatokat.

Benyák Dóra Nyírbátorban született, és a családja ma is ott él. Noha manapság ritkán tud hazalátogatni, nagyon szereti Nyíregyházát és Bátort egyaránt. Vajon milyen impulzusokat adhatott neki a két ázsiai ország?

– Japán és India feledhetetlen, szavakkal szinte leírhatatlan és lenyűgöző helyszínei a világnak. Teljes kulturális sokk mindkettő, hát még akkor, ha hirtelen és egymás után csöppenhet bele az ember. Jómagam mindig is úgy véltem – és a startup közegben megtapasztalt gondolkodás csak erősíti ezt – , hogy teljesen mindegy honnan jöttünk, hol vagyunk, a lényeg az: mit szeretnénk jelen pillanatunkban és merre tartunk ezáltal.

A 2 hét alatt közel 25 ezer kilométert utaztam, 8 megbeszélésen vettem részt szinte a cégóriások központjaiban, ahol fantasztikus embereket ismertem meg. Összesen 6 országban jártam és még egy sajtótájékoztatónak is részese lehettem Indiában. Amit semmilyen statisztika nem tud kifejezni, az az élmény, a tapasztalat, a kultúra, a dolgok más jellegű megközelítése. Az érzés, hogy igenis szinte nincsenek határok, ha szeretnénk valamit.

– Az, hogy az egésznek a részese lehettem, az egyetemista fiatalok közös programozói tevékenységének köszönhető. A kezdetben játékokat fejlesztő fiatalok hamar meglátták a lehetőséget abban, hogy a navigációs szoftverek felhasználói élményét gazdagabb térbe helyezzék – 2004-ben megalapították az akkori Nav N Go Kft.-t, amely 2010 decembere óta viseli az NNG nevet. Ma a világ 8 országában vannak irodáik, Budapesten nagyjából 700 embert foglalkoztatnak, most készül szegedi központjuk, ahova további 250-300 tehetséges magyar dolgozót keresnek. A lenyűgöző budapesti székház 2013-ban elnyerte Az Év Irodája címet.

Japánban és Indiában olyan cégek dolgozói fogadták Dóráékat elismerően, egyenrangú (sőt, néha felsőbbrendű) cég alkalmazottjaiként, mint a Nokia Here térképmegoldása, a TomTom navigációs vállalat, a nagymacskás autógyár, a techbirodalmak és kommunikációs ügynökségek.

– Japán valóban az innováció és technológia fellegvára. Utaztam a helyi Sinkansen szupervonattal, ami teljesen zárt pályán, óraműpontossággal közlekedik, és nagyrészt 230-250 km/h-s sebességet tart. A korábbi munkatapasztalatom alatt megismert NFC-s technológiák (a mobiltelefonos fizetést, eszközök kommunikációját, adatátvitelét lehetővé tevő különféle okoseszközök és interaktív chipek) alkalmazási lehetőségeire csodálkoztam rá a tömegközlekedéstől a munkahelyi étkezőig az autópályás díjfizető kapukon át. A metrón és az attól is népszerűbb tokiói városi vonatokon rengeteg ember nyomogatja a telefonját. Az utcákon nyoma sincs szemétnek, noha szemeteskukát sem látni. Az emberek nem sok szemetet termelnek az utcákon, de ha mégis, azt kidobják mondjuk otthon, hiszen ők termelték, az ő felelősségük, az ő dolguk gondoskodni annak elhelyezéséről. Nem szabad közösségben orrot fújni, mivel a japán etikett szerint igazán sértő, ehelyett szipognak. Minden sarokra jut egy italautomata különféle színes, szagos üdítőmárkákkal. Dohányozni csak az arra kijelölt buszmegállószerű létesítményekben lehet, melyek mellett dohányautomata is van. A tömegközlekedés díjazása távolságalapú és esélye sincs a bliccelésnek, de kétlem, hogy egyáltalán megfordulna bárki fejében.

Ami teljesen levette Dórát a lábáról, az a tisztelet, ahogy az embertársaik iránt megnyilvánulnak.

– Két kézzel, meghajolva kaptam mindenhol visszajárót, vagy a bankkártyámat, és ennek a gesztusnak köze sem volt ahhoz, hogy külföldi vagyok, kedvesen mosolyogtam-e, mennyit fizettem, hogy szállodában vagy a sarki boltban jártam éppen. Meglepő, de angolul alig beszélnek, viszont kézzel lábbal mindent megtesznek bárkiért, aki segítséget kér. Tokió közel sem az a betondzsungel, aminek elképzeltem. Rengeteg hatalmas zöld parkra bukkantam, a belváros közepén is. Jártunk a világ leghíresebb tonhal aukcióján, amiért igazán megéri hajnal 4 után 5-10 perccel felkelni, a világ „kütyümániásainak” egyik fellegvárában, ahol 7 emeleten válogatva állítom, mindent megtalálunk, amit valaha elektronikai eszköz címkével legyártottak. Volt időm megcsodálni a város legismertebb nevezetességeit. Tokió legmagasabb épülete egy SkyTree nevet viselő adótorony, mivel egyszerűen az épületek felé kell törniük a tökéletes hálózat biztosítása miatt. Az éttermek előtt mindenhol megtalálható a teljes étlap kínálata – műanyag verzióban, hogy megkönnyítse a döntést.

Az épületek között körülbelül 20 centimétert kihagyva építkeznek (ez főleg a lakónegyedekben figyelhető meg). Ez a földrengésekkel kapcsolatos szabályozások miatt van így.

Japánban nem lehet csak úgy autót vásárolni. Egyrészt a leendő tulajdonosnak igazolnia kell, hogy megfelelő méretű parkolóhellyel is rendelkezik. Az autókban pedig egy speciális kártyaleolvasót is elhelyeznek, ami a korábban említett autópályadíj-fizető kapuknál azonnal értelmet nyer. Sokan meglepődnek, de igen, a japánok is a bal oldali közlekedéshez szoktak hozzá.

– Rengeteg kalandban volt részem, turisztikai, szakmai és kulturális szempontból is. Minden egyes kis jellemző átfonja az üzleti világot is, így ezek ismerete japánban nagy előny lehet, nem beszélve azokról a kihívásokról, melyekkel az NNG-nek navigációs szoftverek fejlesztőjeként szembe kell néznie a japán piacon. Képzeljük el, hogy a GPS jelnek stabilnak kell maradnia a 35-40 emeletes épületek között kanyargó utakon, hogy a közlekedés gyakran csak a felszínen is 3-4 szinten folyik, teljesen más szabványokat használnak az adatátvitelre, a közlekedési információk továbbítására.

– Japán tökéletes szabályozottságával szemben nagy váltást jelentett a kaotikus, azonban mégis működő India, amely közel sem olyan veszélyes, mint sokan tartják. Csodálatos kultúra, lenyűgöző világ és ugyanakkor sok szempontból óriási káosz. Elsőre életveszélyesnek tűnő közlekedés, nyomor és fényűzés – egymás közvetlen szomszédságában.

Jártam a 24 milliós Delhiben, és már az első munkanapomon átrepültünk Mumbaiba (ami az országon belül 2 óra) megbeszélésekre, voltam a 10 milliós „kisvárosnak” számító Puneban. Másabb mint Japán, másabb mint amihez Európa közepén szoktunk, de nem feltétlenül rossz ez a különbözőség. Meg kell tanulni feldolgozni az utca általános nyomorát és az irodaházak pompáját egymás mellett. Ami számomra csodálatraméltó az az, hogy azok az emberek az út széli sátortáborokban valahogy mégis boldognak tűnnek. A családjaikra összpontosítanak, olyan dolgokra, ami nekik megadatott. Ez némileg ellenkezik „a változtassuk meg a világot és nincsenek akadályok” startup-elméletekkel, hiszen Indiában az elmondottak alapján igenis nehéz kilépni onnan ahova az ember születik.

Most már csak az a kérdés, hogy vajon mit profitál mindebből Dóra a jövőben?

– Ha azt kérdezik, szeretnék-e valamikor létrehozni egy saját, szerethető, valamilyen módon mások életét is segítő vállalkozást, a válasz egyértelmű igen. Remélem, hogy mindaz a tapasztalat, melyet a program során szerezhettem, összpontosul és hasznosul a megfelelő helyeken, a megfelelő időben. Egyelőre aktívan folytatom a tanulmányaimat, de nem telik el egyetlen hét sem újabb lehetséges startup ötlete nélkül.

Sokan azt mondják – és ez az általánosan elfogadott –, hogy vágjunk bele, tanuljunk belőle minél többet, hibázzunk bátran, és vonjunk le abból minél több tanulságot! Nos, én picit még az igazi ötletre várok, ám ha eljön, nem kérdés, hogy élek az alkalommal. Addig is minél több alkalmat megragadok önmagam fejlesztésére. Az esetleges kudarcokból is tanulok, következtetek, fejlődöm általuk. Hiszem, hogy egy napon az összes fiatalkori lépésem lesz a siker alapja, hogy egyszer mindaz a tapasztalat, ismeret és tanulság, amit most akár kisebb nagyobb csalódásként is élek meg, meghozza az eredményét a megfelelő pillanatban.

Ladányi Tóth Lajos