Szívbemarkoló tisztelgés a Don-kanyarnál

Jánkmajtis - Negyven esztendeje rója le kegyeletét a jánkmajtisi Gyulai Miklós a Don-kanyarban eltűnt háborús hősök előtt. Felfoghatatlan, döbbenetes, megemészthetetlen. A Don-kanyarban 1943 januárjában vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. A mínusz 40 fokos orosz télben a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött honvédek ezrei vesztek oda.

A Jánkmajtison élő Gyulai Miklós 3 hónapos volt, amikor édesapja a Don-kanyarban a többi magyar katonával eltűnt. Az eltűntek között van 3 nagybátyja, és 12 unokabátyja is. Emléküket kutatva indult el évekkel ezelőtt Oroszországba. Az elmúlt évben immár 40. alkalommal járt a magyar hadtörténelem legmegrázóbb helyszínein – emlékezve családtagjain kívül valamennyi eltűnt és jeltelen sírokba temetett magyar katonára.

– Legutolsó útján másodmagával vitte el a Kapin István máriapócsi kegyhelyigazgató által megáldott és megszentelt máriapócsi Könnyező Szűzanya kegyképmásolatokat Kamenkába, Voronyezsbe és egy Voronyezshez tartozó szerzetesi közösséghez – újságolta dr. Kádár Brigitta. – Kamenkában Dolgusev Alekszandr Viktorovics paroszláv atya, Voronyezsben pedig a Szent Miklós templom főpapja, Petr Zahorovics Petrov atya vette át azokat.

Szentelt gyertyákat vittek Voronyezsbe, Kamenkába, Markiba, Boldirevkába, Rudkinóba és a már említett szerzetesi közösséghez. Petr Zahorovics Petrov atya elkísérte Gyulai Miklósékat Rudkinóba, ahol a szentelt gyertyákat ünnepélyes körülmények között áldotta és gyújtotta meg. A magyar küldöttség ezenkívül minden, a magyar katonáknak emléket állító emlékműre magyar szalagot kötött. Boldirevkában egy helyi, idős, nyugalmazott katona segítségével, aki Pécsett szolgált, elhelyezték az emlékmű oldalában a tiszabecsi önkormányzat által küldött táblát a „Tiszahát térsége a II. világháborúban a határon túl és innen elhunytak emlékére”. Korábban a kisnaményi és a jánkmajtisi önkormányzat által küldött emléktáblát állították fel.

Missziós szolgálatának elismeréseként Gyulai Miklós még 1996-ban engedélyt kapott a marki önkormányzattól, hogy a marki dombokon édesapja emlékére sírhelyet állíthasson.

Feledhetetlen, örök gyász

Antóni Sándor írja A Don-kanyarnál című versében: „Távol a hazától idegen földben,/Elvesztettük őket mindörökre./De emlékük szívünkben örökké él,/Míg magyar ember él a földtekén./Nagy árat fizettünk, hol ott semmi dolgunk,/Az értelmetlen halált, mit örök gyászként hordunk./Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék,/Ifjú életüket derékba törték./Hajtsunk fejet némán, és gondoljunk rájuk,/Egy percnyi csendet, mit emlékükre szánunk”.

Földi pokol

A doni veszteségekről pontos adatok még ma sem állnak rendelkezésre. A 2. magyar hadsereg mintegy 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer főt vesztett, az elesettek és a fogságba kerültek pontos számát megállapítani nem lehet. A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége, idegen földön, idegen érdekekért négyszer annyi ember veszett el, mint a mohácsi csatában, magyar katonaság a keresztes háborúk óta nem harcolt ilyen messze hazájától.

KM–LTL