Mi a baja? Szálljon már le rólam!

Olvastam a Kelet-Magyarország Fórum-oldalán október 24-én megjelent Megfigyelve című írást. Egekig ugrott a vérnyomásom. A levél írója nem látott még közelről, belülről iskolát, mai gyerekeket az iskolában, nem néz tévét, nem hallgat rádiót. A tanári túlkapásokat említve nekem az a kép ugrik be, amikor a tanárt rugdossa a tanuló, tanítónőt rugdos, pofoz a kedves szülő.Melyik tanár vagy tanító merne „túlkapni”, amikor ezer szemmel lesik, hogy miként lehet egy pedagógust mutogatni, mint gyermekellenes szörnyet!? Szerencsére már nyugdíjas tanár vagyok. Ha bármikor, bárhol találkozom kollégákkal, panaszáradatot hallok a megfékezhetetlen tanulókról. Az, hogy semmilyen eszköz nincs a nevelők kezében, régi dolog. De az, hogy ha rászól a nevelő a renitens gyerekre, a válasz („Mi a baja? Szálljon már le rólam!”) közben a homlokánál jellegzetes ujjmozdulattal a tanár elmeállapotára utal – eddig talán erre példa sem volt.

A roma jogvédők fel akarnak lépni a romák érdekében, azonban az eszükbe sem jut, hogy csapatukat próbálják a társadalmi normákhoz szoktatni. Sorolhatnék még ezerféle dolgot, ám nem sok értelme lenne. Nyugodt szívvel írhatom, hogy a tanárokat szinte „vigyázzállásba” kényszerítik. A kamera felszerelése megoldás lenne valóban. Kideríthető lenne, hogy valójában ki kit bántalmaz.

Mrenkó István, Nyírtelek