Velük imádkozott a hegy

Csíksomlyó - Csíksomlyón az történt, és úgy, amit és ahogy a félmilliós sokaság akarta.Van valamilyen torokszorító érzés abban, ahogy az ember végignéz a Csíksomlyóra hömpölygő tömegen. Pedig semmi más nem történik, mint hogy visszapillantunk az útra, aztán előre, fel a kegytemplom tornyaira, majd Somlyó hegyére, és látjuk: megszámlálhatatlan sokaság gyalogol méltóságteljesen egy cél, egy hely irányába.

A győzelem örömünnepe

A pogány népek szokásai között is gyakran találunk közösségi ünnepeket. A felavatási szertatásokat, körmeneteket isteneik tiszteletére rendezték. Ezeket a hagyományokat alakította át az egyház, a fény ünnepe Gyertyaszentelő Boldogasszony napján tartott körmenet lett.

A búcsújárás közösségi élmény, amelyet feledhetetlenné tesz a templomi zászlók alatti gyülekezés, a közös éneklés, imádkozás.

Csíksomlyó 1567-ben pünkösdkor vált búcsújáró hellyé, amikor a Tolvajos-tetőn a Lónyugtatónál a székelyek legyőzték János Zsigmond unitáriusokból verbuvált seregét. A király elhatározta, hogy megreformálja az erdélyi egyházat, törekvése azonban megtört a csíkiek és a gyergyóiak ellenállásán. A győzelem örömünneppé, majd az évszázadok során a magyarság legnagyobb zarándoklatává vált.

Ám nem kell hívő embernek lenni ahhoz, hogy valami megérintse azt, aki beolvad ebbe a közösségbe. A piros-fehér-zöld és a kék-arany lobogók erdeje az évezredes összetartozás élményét szabadítja fel, de hihetetlen békével és nyugalommal, amelynek külön fényt, értéket ad a félmilliós tömeg láttán felsejlő erő.

Erdők, hegyek fohásza

Nem szidott ott senki senkit, nem skandáltak jelszavakat – egyszerűen nem volt értelme. Csíksomlyón az történt, és úgy, amit és ahogy az emberek akarták.

Az imádság végén a több százezer ember ajkát elhagyó „ámen” olyan morajként hullámzott végig a völgyön, mintha nem is az emberek, hanem a hegyek és az erdők fohásza lett volna.

– Mi mindannyian hazajöttünk” - mondta a szertartáson a misét celebráló Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke.

Tempfli Imre, a szentmise szónoka Dosztojevszkijt idézve mondta: a népeket nem a számuk, hanem a közös eszme, a szent gondolat teszi naggyá. „Egy közös, mindent egyesítő szép gondolat ragadhat ki a válságból – hallhattuk. Mindannyiunk érdeke, hogy mielőbb találjuk meg ezt a közös, szép gondolatot.