2012.06.17. 11:42
Olvasónk írja: Csak tiszta forrásból
Nyíregyháza - Június 7-én a Bessenyei Irodalmi Társaság lelkesedéssel hallgatta Dr. Joób Árpád tanár urat a Kodály Társaság elnöknek előadását. Nagyon nehéz, de hálás témát dolgozott fel, „a Kárpát medence népzenéje” címmel.
Nyíregyháza - Június 7-én a Bessenyei Irodalmi Társaság lelkesedéssel hallgatta Dr. Joób Árpád tanár urat a Kodály Társaság elnöknek előadását. Nagyon nehéz, de hálás témát dolgozott fel, „a Kárpát medence népzenéje” címmel.A mai világban kevés ember kezd el énekelni, csak úgy, kedvtelésből, akár „Dósa Lidi”, feledve a hétköznapok egyhangúságát. Előadásában Bartók és Kodály érdemeit tárta elénk. A nép érzelmi életének hű kifejezése a dal. Több, mint száz esztendeje hangzott el az az óhaj, hogy népdalainkat le kellene jegyezni... – Megindult a gyűjtés. Az első igazi népdalgyűjtő Vikár Béla volt. Bartók Béla és Kodály Zoltán megmentették számunkra népünk legnagyobb szellemi kincsét, a népdalt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hatalmas kötetekben közre adja. Ez a munka nem volt könnyű, sok áldozattal, lemondással járt. Bartók Béla a magyar dallamkincs származásának kiderítésére megkezdte a szomszéd országok népzenekincsének felkutatását. Szlovák, román, ukrán, bolgár népzenét gyűjtött, és rendszerezte. Járt Észak-Afrikában, arabnépzenét gyűjtött. Anatóliában tanulmányozta a török, Amerikában az indián népzenét. Ennek érdekében megtanult szlovákul, románul, törökül, arabul, latinul, görögül, francia, angol és olasz nyelven is jól beszélt. Hiszen a népek nyelve a zene, ez közelebb viszi az emberek megértéséhez.
A tanár úr képek, hanganyagok bemutatásával élővé tette előadását, sőt citerajátékával gazdagította zenei élményünket: „Mikor gulyáslegény voltam, gulya mellett elaludtam..”.Sorolta még a szebbnél szebb népdalainkat: Csillagok, csillagok, stb. A gyűjtés nagyon nehéz volt Erdélyben. Az emberek féltek az idegen emberektől. Bartók a fonográfot elrejtette az iskola ablakának mélyedésében. Így tudta dalra bírni a nagyon öreg, ráncos arcú paraszt nénit. Aki tisztán, gyönyörű ízes kiejtéssel énekelte: „Istenem, Istenem áraszd meg a vizet! Hadd vigyen el engem apám kapujába. Anyám asztalára. Hadd tudják meg végre, kinek adtak férjhez.”A Mikrokozmoszt a gyerekeknek írta. Legközelebb az egyszerű emberek és a gyerekek álltak hozzá. Gazdag élménnyel tértünk haza az előadásról. Bartók is, mint a „csodaszarvast kergető legkisebbik fiú, nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból.”
Horváth Józsefné
nyugdíjas pedagógus
Nyíregyháza